Úgy érzem, mintha el szeretnének vonni mind attól ami érdekel. A tanulmányaimtól, az érdeklődési körömtől, olyan emberektől, akik fontosak nekem, akiktől hétről hétre tanulhatok s szeretek a társaságukban lenni.
Viszont most az orrom elé tartják a hamuba szórt lencsét, hogy nézzem és válogassak. Garmadával jönnek a konfliktusok, a keresztbe szervezések, a Felismerések és a Szembesülések. Nem szeretem napok ezek.
Néznem kell a tál tartalmát s meglátnom, mi a hamu és mi a lencse. Válogatom, pakolgatom. A hamu az enyészeté lett, ezért kidobom, elengedem. Hadd szivárogjon a Földbe az esővel, aztán majd ott transzformálódhat egy másik energiává.
Emitt egy kis megszilárdult kövecske. Csillog, fényes. Ő, valahogy most jobban tetszik. Szépséges és megnyugtató érzéssé alakult át. Őt elteszem az egyik kis rejtekhelyemre a szívemben. Szeretettel gondolok Rád. Köszönöm Neked a szép sorokat!
Ott pedig egy szürke, zavaros, gomolygó Felhőcske, aki nem lát tisztán a saját füstjétől és kinyújtott kis karjaival hadonászik, kitapogatja az előtte akadálynak tűnő feladatokat. Nagyon várja, hogy segítsenek rajta, de sajnos csak saját magát tudja megváltani. S ha esetleg nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan ő elvárja, akkor dörögni, villámlani kezd, majd jégesőt zúdít annak a nyakába, aki azt szeretné, ha végre elvárások nélkül működne ezen a bolygón. Ezt a felhőcskét is útjára bocsátom, jeges vízzel elborítva, nagyon sok sikert kívánva.
És, ez a Kis Leányka, aki egy zabolátlan csikó, nem ismervén még a szabályokat, nem törődve a következményekkel, igen komoly kihívás részemről. Miként vonjam be a Működésbe, hogyan óvjuk a tetteinek következményeitől és mégis maradjak magamban Középen s ne jöjjek ki a béketűrésből, ha úgy látom, hogy mit sem fog rajta a jó szándék, s cserben hagyja a kollégákat. Igen komoly feladat.
A többiről nem is beszélve. Hogy miként alakulnak át a kapcsolatok, miként változik a Hozzám Közel Álló. Hogyan alakulok át a szemében, mikor a közelébe kerül Valaki. Nézem, figyelem magamat. Figyelem az Ő és az Én reakciómat. Próbálom felülről nézni, kívülállóként a kialakult helyzetet.
Itt örvénylik, magával sodor.
Nádasdy János Bácsi, egy idős építész úr,akit nagyon szerettem, mondta el nekem, hogyan kell az örvényből kiszabadulni. Ő a gyermekeinek megtanította ezt a technikát. A Dunánál nőttek fel.
"Lányom! ha örvénybe kerültél, hagyd, hadd vigyen le magával, gyűjts erőt a szabaduláshoz, ne kapálózz, majd a fenéken egy hirtelen mozdulattal kitörsz s a felszínre úszol. Sikerülni fog, meglátod!"
Megfogadom a tanácsát János Bácsi!
Ölelésem küldöm magának odafentre és köszönöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése