Elolvastam már sok könyvet az elmúlt évek során. Tízen évvel ezelőtt kaptam ajándékba az első "angyalos" könyvemet. Faltam, éhezte a kíváncsi lelkem az ott leírtakat. Ezután a többi könyv mind elébem került. Elmentem Tarot tanfolyamra, és más tanfolyamokra s azt hittem itt meg fogom tudni, mi is az én rendeltetésem ezen a bolygón. Titkos vágyam volt, hogy egyszer találkozhassak egy olyan Emberrel, aki tud az Angyalokkal társalogni, képes más dimenziókba belátni, képes olyan dolgokra, amit emberi elme nem képes befogadni. Volt olvasmányaim között egy olyan könyv is, melynek írója egy Mágus Tanítványa volt. Milyen fantasztikus dolog lehet mellette ülni, hallgatni, látni ahogyan gyógyít, mekkora öröm lehetett befogadni a tanításait, észrevételeit, kritikáit, bölcsességeit. Úgy szeretnék én is lekucorodni mellé s jelen lenni abban a szent pillanatban.
Szombat este döbbentem rá, hogy ez megadatott nekem. S most nem szeretnék ráaggatni semmilyen táblát, amin a "rangjelzése"áll, hiszen ezt Ő, úgy ahogy van kikérné magának, s ezt meg is értem. Egyszerűen, egy emberi lény, akit megáldott a Teremtő azon képességgel, hogy gyógyíthasson, láthassa, érezhesse és hallhassa a Másik Világot. Hogy ez átok-e vagy áldás? Erre Ő tudna válaszolni. Megküzd Ő is a földi lét nehézségeivel, élvezi annak szépségét. Ismerem már tizenvalahány éve. Volt időszak, hogy eltűntünk egymás életéből akármilyen okból kifolyólag, ami alatt én rengeteget tanultam a saját bőrömön.Megtapasztalhattam a saját életemen keresztül azokat a tanításokat, amikről olvastam. Micsoda felismerés volt!
S most ott ültünk a hegyen. Este volt és Telihold. A Holdnak különös sárgás fénye volt mely az előttünk lévő hegy tetejét megfestette. Beszélgettünk teljesen hétköznapi dolgokról. Munka, kapcsolatok, gyerekek......
Meséltem neki az Otthonban végzett munkámról, a Halállal való munkáról, a Lélekről. Elmondtam neki, hogy milyen nehéz az Élettelen Test.
"Persze, hogy nehéz. Ugye milyen nehéz a ruhásszekrény? Mekkora erőt kell kifejtened, mire csak egy centire is elmozdítod? Nincs Lelke. A Lélek könnyű. Aminek Lelke van, arra vigyázol. Ha eszméletét veszti valaki, még közel sem olyan nehéz, mint amikor a Lélek eltávozik a testéből."
Fáradt volt. Halkan megjegyezte, milyen szép hangjuk van a Növényeknek. Milyen kár, hogy az Emberek elzárják a fülük elől ezt az Éneket. Elzárják azt az Énjüket mely fogékony rá.
Szomorú, hogy Föld Anya szenved. Megbetegítettük, kizsákmányoltuk. Pedig mennyire egyszerű lenne a Vele való együttműködés.
Szerettem volna én is hallani azt az Éneket, a Hangjukat. Szerettem volna látni és hallani Föld Anya szívének dobogását.
Már-már ott volt a nyelvem hegyén, hogy engedje meg nekem is hallani, csak egy pillanatra. De nem tettem. Csak ültem és figyeltem.
Ott voltam abban a pillanatban. Akkor döbbentem rá, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy olyan Emberek vesznek körül, akiktől rengeteget TANULHATOK. És visznek magukkal az Ismeretlen, de mégis réges-régen Ismert felé....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése