2015. október 7., szerda

Gyere velem...

Rád gondolok...
Behunyom a szemem.
Megszólalnak az első taktusok. A Lelkem után a testem is elkezd ringatózni  a zene dallamára. Transzba esek. Magával ragad s mintha a gravitáció kevésbé hatna rám, indulok felfelé.
A színek elevenebbek, az érzések intenzívebbek....
Lebegek, élvezem, hogy tagjaim kellemesen könnyűek lettek. Tudatom kiterjed, messzire elérek.

Látlak közeledni. Arcod szomorú, fáradtnak tűnsz. Karomat kitárom, gyere közelebb.
Szívemhez szorítalak, érezd, hogy szeretlek és törődöm veled. Körbeveszlek, körbefonlak, ringatlak.
Élvezd a puha balzsamos ölelést.
Mellkasom a tiédhez ér, átadom minden szeretetemet. Gyere velem, felemellek.
Látom amint a feszültség eltűnik arcodról, mosolyogsz rám....
Te is táncra perdülsz és én boldogan nézlek Téged. Arcod a Nap felé fordítod.
Rám nézel, már nevet a szemed, karodat kitárod, felém jössz...
A szívedhez szorítasz...

Maradjunk még itt egy kicsit, így ketten.
Aztán elengedlek....
Most már jobban vagy?

A zene még mindig szól. Kinyitom a szememet s Rád gondolok....
Köszönöm, hogy adhattam Neked valamit magamból...







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése