A jót vagy a rosszat?

Eszter velem szemben ült és megkérdezte, fel tudom-e sorolni azokat a tulajdonságaimat, amelyek előre visznek engem. Magyarán, mondjam el a jó tulajdonságaimat. Előtte már kitárgyaltuk, milyen egy Nyilas negatív oldala. Ezt gyorsan lerendeztük, mert hamarabb jutottak eszembe, mint a pozitív részem. Pedig nagyjából tisztában vagyok vele.

Mégis úgy pislogtam, mint hal a szatyorban, s ráadásul még meg is némultam. Megdöbbentem a saját reakciómon. 

Eszter nevetve kérte, nehogy elbőgjem magam. Jót röhögcséltünk ezen, de igazán mélyen érintett, hogy az ember többnyire nem hiszi el magáról azt, bizony vannak jó tulajdonságai. 

Hiszen melyek azok az emlékek, impulzusok, amik hamarabb beleégnek az ember agyába? A válasz, a negatívak. Miért is? 

A negatív emlékek, impulzusok többnyire valamiféle "munkára" ösztökélnek. Sokkal tovább rágódunk rajta, ragaszkodunk hozzájuk, nem akarjuk elengedni őket, nyomot hagynak bennünk. Imádunk szenvedni. Rázhatjuk a fejünket, hogy ez nem így van, de ha jobban belegondolunk, sajna mégis így történik. Tudom magamról is.

Az emberek félelemben élnek. Félnek a múlttól, félnek a jelentől és félnek a jövőtől. Miért is? Mert manipulálják őket. Olyan manipulált információs dömping zúdul a nyakunkba, mely egyszerűen lebénítja a szenzorainkat. 

A félelemben tartott ember nem gondolkodik, úgy működik, mint egy robot. Azt teszi, amit mondanak neki. Szűk keretet kap, nem moccan onnan egy tapodtat sem. 

Félni fog mindentől. Legfőképp önmagától és a benne lévő jótól.

Ott a kanapé szélén csücsülve, megkukulva kerestem, kutattam az agyam összes elrejtett zugában, miért nem tudok válaszolni a kérdésre. 

Hát Eszter, tényleg majdnem elbőgtem magamat. Ezt most töredelmesen bevallom. 

Ennek a témának a boncolgatása, már csak a folytatása volt a "Mennyire szereted magad?" kérdésnek. 

Miért nem szeretjük magunkat eléggé? Miért félünk elfogadni a jót?
Miért tartunk attól, hogy tényleg van amit jól csinálunk, vagy vannak pozitív tulajdonságaink?
Miért félünk meglépni bizonyos dolgokat, amiről úgy érezzük, jól esne vagy jár nekünk, megérdemeljük ?
Csak azért, nem tesszük meg, mert esetleg a társadalmi norma-,  vagy a családi mintánk szerint ezt nem illik?
Talán azért félünk megtenni a lépést a jó felé, mert kénytelenek  lennénk szembesülni azzal, hogy képesek vagyunk kihozni magunkból mindazt a lehetőséget, ami eleve bennünk volt vagy van ?
Merünk változtatni és ezáltal változni?
Hmm, ez nagyon izgalmas! 

Azt hiszem, most is belenyúltam a közepébe. De ez így van jól. 

Szeretettel

Erzsó