Más-kép...

Ne láss bennem többet, mint aki vagyok.
Így megóvhatod magad a csalódástól.
Mert nem bennem csalódsz, hanem magadban.

G.E.

Miért?

Mondd, miért?
Azért, mert annak ott volt jelentősége.
Abban a pillanatban.
Most már nincs.
Beépült, s egy lenyomat lett belőle.
Engedd el...
Az már a múlt.

G.E.

"És ez így van..."

Ha szeretünk valakit, akkor a jót keressük benne.
Ha el akarjuk hagyni, akkor a kifogásolhatót.

E.

Ismeretlen...

Az ismeretlen dolgoktól félünk.
S mivel félünk, teremtünk köréjük egy sűrű, gomolygó, misztikus ködfalat,
megfosztva magunkat attól, hogy közelebb léphessünk hozzá és felismerhessük.
Tehát az ismeretlent túlmisztifikáljuk.
Pedig, ha áthatolunk ezen a ködön, akkor láthatjuk, egyáltalán nem is olyan nagy,
nem is olyan ijesztő, nem is olyan bonyolult, nem is áll tőlünk olyan távol...
Inkább barátságos és mosolyogva vár ránk már oly régóta, hogy ezzel a tapasztalással is közelebb segíthessen minket a megoldáshoz.
Hogy rátaláljunk a saját Magunkra.
S tudjuk azt, nincs mitől félni.

G.E.