2016. december 15., csütörtök

Mindenkinek

Hálás vagyok MINDEN megtapasztalásért, amit Veled és Általad  élhettem és élhetek meg.

Szeretettel

E.


2016. december 11., vasárnap

A különleges télikabát

Apró, kicsi leányka koromban volt egy télikabátom. Olyan volt, mint a Mikulásé.
Gyönyörű, bordó kordbársony volt az anyaga. A gallérja, mandzsettája és a kabát szegélye pihe-puha fehér műszőrme volt. Bélése ugyanebből az anyagból volt, hogy kis tulajdonosa ne fázzon a hideg téli napokon. Fehér gombokkal lehetett összezárni s bent tartani a meleget.
Csodaszép volt, szemet gyönyörködtető.
Mikor felvettem, különlegesnek éreztem magamat.
Úgy gondoltam, nagy dolgokat tudok véghez vinni, csodákra vagyok képes.
Büszkén szedtem benne kis lábaimat a havas járdán, vagy Anyu kezét markolva a kitaposott ösvényen, úton hazafelé. Nem fáztam.
Csak nekem volt ilyen szép és különleges kabátom.

Szeretem a telet. A hideget, a zúzmarát, vagy a ködöt. Szeretem a havazást. Szeretem, amikor esik a hó és az arcomba szállingózik a hópehely és ott olvad el. Szeretem a havas tájat.
A szobám ablakából néztük a Somlyót beterítő fehérséget, s alig vártuk, hogy kimehessünk szánkózni. Ilyenkor felvettem a kabátomat meg a meleg sapkát és uzsgyi kifelé.
A meleg bunda körülölelt, mint az angyalok meleg szeretete.
Belehuppantunk a szűz hóba és ott hancúroztunk a többiekkel nagyokat kacarászva és bőrig ázva.

A nagy hideg beköszöntével mindig ünnep volt számomra, mikor előkerült Kedves Barátom a szekrényből.
De ahogy múlt az idő, úgy lett egyre kisebb és kisebb.
Szomorú lettem, mikor azt vettem észre, hogy többet már nem vehetem fel, s hogy oda kell ajándékoznom valaki másnak.
Összeszorult a kicsi szívem.
Aztán megszántak engem odafentről, hiszen kiderült, hogy Apu húgának, pont ilyen kabátja van, s éppen kinőtte, ezért nekem adja azt. Boldog voltam, s rögtön beleegyeztem, hogy az enyémet más kisleány hordja majd.
Az "új" kabátom már egy kicsit más volt, mint a régi. Az anyaga ugyanaz, a műszőrme díszítés szintén, de a zsebeit már cipzárral lehetett lezárni.
Belebújtam, s ismét elöntött az ismerős érzés. Különleges vagyok.
Ahogy cseperedtem, úgy nőttem ki a Barátomat, s a érzés , hogy különleges vagyok, a megélt hatásokra, úgy halványult el az évek során.

Karácsony közeledtével eszembe jutott a bordó kabátom és a különlegesség érzése.
Elnézem a gyerekeimet, akikkel még mindig összebújva nézzük a meséket, jókat kacarászunk, élvezzük a hóesést, a kivilágított szobát és a meleg kakaót, együtt várjuk a piros ruhás Mikulást, úgy gondolom, ez az igazán különleges. Szeretem ezt az érzést.

Gondolatban felöltöm a kabátom, s úgy érzem, csodákra vagyok képes, mert az a kisleány, aki még ott van valahol legbelül, hiszi és tudja, hogy az.
S mi a legnagyobb csoda?
A szeretet és a szeretettel való teremtés. Az élet legnagyobb és legkülönlegesebb csodája.









2016. december 8., csütörtök

Semmi közöm hozzá

A gondolataidban dúló háborúban, hogy én kit személyesítek meg,
illetve melyik oldalra helyeztél, ahhoz semmi közöm.
Ez a vihar rólad szól és nem rólam.
Tedd helyre magadban és ne engem büntess.

Szeretettel

E.