Szegény Fiestám teljesen elfáradt. Nem vette már a sebességet rendesen, füstölt a kuplung mire hazaértem. A domb alján imádkoztam, hogy a szántói emelkedőn, hogy haza tudjak érni. Szuper, soportos autó. Imádom a sebességet, imádom ahogyan az összes hangszóróból hangosan szól a zene. A bennem felgyülemlett dühöm a tehetetlenségem miatt így vezettem le. Szó szerint. Nem vigyáztam rá eléggé. A saját meghosszabbításomként használtam. Bántottam. Ezért aztán azt mondta, ha nem vagy képes alacsonyabb sebességre váltani, lelassulni, akkor most majd kénytelen leszel. Múlt héten két rugó törött el benne. Azt mondta a szaki, hogy szerencsém volt, hogy nem történt velem semmi. Tehát, megint megdolgoztattam az őrangyalomat.
Tudtam, nem húzhatom már így sokáig, kénytelen leszek figyelmet szentelni a kuplung problémának is. Én húztam volna még, de kedden kifüstölt engem a Drága. Sírtam, ríttam, miként fogok előteremteni ismét egy nagyobb összeget a javításra, hiszen műlt héten is mélyen érintett a rugó csere. És hogyan fogom, megoldani a munkába járást? Szükségem lesz egy autóra. Hozzá voltam szokva, ha bele is törik a bicskám, akkor is egyedül oldok meg minden problémát. Segítség nélkül. A minap láttam egy mémet a Kos jellegű emberekről . Mona Lisa-t ábrázolta kócosan, szeme alatt hatalmas karikákkal. A felirat alatta valahogy így szólt: "A Kos, aki ha beledöglik is, miden megold. Egyeddüüüüül!!!" Erre a képre gondolván, a változás jegyében(nem a Koséban:))), elkezdtem telefonálgatni, egyszóval segítséget kérni. Szépen összeállt a szervizeléshez minden amire szükség volt. Őszintén szólva nagyon nehéz volt kérnem.
A javítás időtartamára megkaptam Kics Rózsaszínű Twingo-t. Sosem voltam rózsaszínű csaj. Bár volt nagyon régen egy Anyu kezei által varrott rózsaszínű kosztümöm. Az autó kicsi és gyors. Hazafelé lefulladtam néhányszor, mivel szokatlan volt benne minden. Egész úton vigyorogtam és integettem a mögöttem haladóknak, hogy " Bocsi, de béna vagyok még!"Nagyon izgultam, hogy hazajussak. Élveztem, ahogy az emelkedőn úgy ment fel, mint a golyó. Nem kellett imdkoznom, hogy felvigyen, nem kellett lendületet vennem, vagy elküldeni melegebb éghajlatra az előttem haladót, hogy "mennyémán gyorsabban hogy feljuthassak a tetejére!!!" Egyszóval élveztem, hogy megy. Mégha kicsi is, meg rózsaszínű is. Örültem. Csajos voltam. Most jó volt kicsinek lenni. Nem akartam felvenni a ritmust a többiekkel(pedig simán ment volna). Szerettem a színét is. Apró örömök, mégis nagyok.
Ma készen lett a Fiesta is. Kicsi Twino-val leparkoltam a szerelő háza előtt és megköszöntem neki, hogy velem volt három napig. A ma reggelt pedig különösen.
