2017. november 24., péntek

"Itt tartok most..." mellékzöngéje

Az utóbbi bejegyzésemhez fűznék néhány gondolatot.

Elnézést kérek, ha valaki félreértette a "kis közösség"kifejezést. Itt nem arra a közösségre gondoltam, ahová már közel három éve járok, minden második héten. Egyébként nem is kicsi ez a közösség, hála a Jó Istennek!
Immáron majd hét éve foglalkozom intenzívebben önismerettel. Elvégeztem a Tarot tanfolyamot, tanultam Numerológiát, két és fél éve asztrológiára járok(ahol jelenleg szintén felfüggesztettem a tanulmányaimat) és szintén ugyanennyi ideje járok Kedves Barátném előadásaira. Emellett homeopátiás kezeléseken is részt veszek.

Ezen rendszerek segítségével sokkal előrébb tartok, mint gondoltam volna. Őrületes felismerésekkel találtam szemben Magamat. Akik segítettek a megismert rendszerekben eligazodnom, Őket mind a Barátaimnak tudhatom.
Ezért hálás köszönet Nektek!!!
Mindegyiküktől azt, kértem, ne köntörfalazzanak, mondják ki azt, amit gondolnak, látnak, éreznek Velem kapcsolatban. Csakis így tanulhatok és így fejlődhetek. Kértem, ne csomagoljanak be semmit selyempapírba és ne kössék át csodaszép szalaggal, mert így az elvihet engem más irányba.

Az utóbbi évben, viszont plusz öt csoport előadására is beültem, a hét szinte mindennapján.  Emellett ott volt az asztrológia és a homeopátia. Tömény információ. Nagyon tömény. Tudom, hogy közben vigyáztak rám, viszont az életem több szálon is futott.
Elfáradtam, hiszen ezt az infó dömpinget fel is kellett tudni dolgozni.
Ezért úgy döntöttem, most egy kicsit megpihenek. Nem vágyok társaságba. Nem azért, mert neheztelek bárkire is, erről szó sincs.
Kedveseim, elfáradtam.
Nagyon jól esik hazajönni a szentkereszti kis házikómba a nehéz, munkás nap után. Idebent halkan duruzsol a tűz, a blökik pedig a szőnyegen heverésznek. Majd minden este teszünk egy nagy sétát az erdőben. Jókat eszünk, iszunk, beszélgetünk. Higgyétek el, ez most nekem felüdülés.

Nagyon köszönöm, hogy gondoltok rám és aggódtok értem. Tényleg eléggé legatyásodtam s lehet h néha vacakul nézek ki :))))
Ez a válás-leválás jobban megvisel, mint azt elképzeltem. S lehet, hogy így is van rendjén.
Van mellettem segítség és igénylem is azt. Ezért is köszönet Nekik.

Kevesebbet is írok, hiszen minden, ami történik velem, az inkább magamba fordulást eredményez. Nagyon szűk az a keresztmetszet, akivel ezt megosztom.
Amikor szültem, akkor is egyedül voltam a szülőszobán. Nem volt körülöttem senki. Fizikailag. Aztán, amikor kitoltak onnan, akkor sem várt ott Senki. Egyik alkalommal sem. Egyedül csináltam végig. Ehhez hozzászoktam.
Most is vajúdok. Ehhez ismét egyedüllétre van szükségem.
Úgy gondolom jól van ez így. Ez is Erzsó, és az is aki jókat standupozott  az évadzáró kiránduláson, ami az eső miatt a kis házikómban ért véget. Imádtam. Jó Veletek lenni. És tudom, hogy Velem vagytok:)))
Szeretettel gondolok rátok!!!

Higgyétek el, MINDEN RENDBEN VAN.

SZERETLEK BENNETEKET!

Emlékeztek az UBUNTU-ra?

VAGYOK, MERT VAGYUNK!!!


ÖLELÉSEM

Erzsó





2017. november 21., kedd

Itt tartok most...

Átolvastam az elmúlt néhány hónap bejegyzését. Elnézéseteket szeretném kérni, azért a sok negatív hangú írásért. Mentségemre legyen, hogy valóban ember leányát próbáló időszak volt az elmúlt hat hónap. Lehet, hogy régóta készültem erre lépésre, mert legbelül éreztem, más megoldást most nem találok arra, hogy megmentsem magamat. Más elvi síkon meghozni egy döntést, és más dolog valóban a fizikai síkra lehozni azt. Melléktermékként ismét feljöttek azok a régi blokkok, amik felderítését szintén évek óta űzöm. Az érzések egy vad zuhatagként csaptak nyakon. Azok az illuzórikus képek, amit egy ember, illetve egy kis közösség köré építettem, buborékként pukkantak szét, s ez igen kemény tapasztalásként épült a lelkembe.
Értek támadások, amik lehúzták rólam a súlyfeleslegemet. Az Égnek legyen Hála, hogy volt miből:))
Már nem hiányzik az a húsz kiló.
Karcsú lettem, mint leányzó koromban, s ismét "M" méretű ruhákat hordhatok.:)))

Lehúztam magamat jó mélyre, s számomra eddig ismeretlen, de Anyám részéről mégis ismerős érzések kerítettek hatalmukba.
Szinte meghasadtam, annyiszor mondták rólam, hogy nem vagyok normális. Belül tudtam, nincs ez így, csak azt akarják tudni, mennyire erős az elhatározásom, mennyire tudok kiállni Magamért.

Hagytam, hogy leszálljak a valaha megtapasztalt legmélyebb pontomra, ahol begubózva vártam az újabb támadást Tőle és Magamtól.
Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy nem ilyennek ismertem. Olyan mondatok hagyták el a száját, melyektől szinte elvesztettem az eszemet s a létező összes alsó szintet megjárva reagáltam.
Nem vagyok rá büszke. Egyáltalán nem. Viszont ez is ÉN voltam.

Nem járok MOST sehová. Semmilyen tanfolyamra. Az elmúlt három-négy évben rengeteg információt gyűjtöttem a működésemmel kapcsolatban. Próbáltam felgöngyölíteni, s szinte meg is tapasztaltam ezalatt az idő alatt rengeteg arcomat.
Most már nem fáj az, amit hallok. Csak nem tudok mit kezdeni vele. Inkább tehetetlen döbbenet az, amit érzek ezzel kapcsolatban. Mennyire VAK voltam...

Kudarcnak hittem, hogy véget ért. De ez nem az. Ez SIKERTELENSÉG. A kettő közti különbség annyi csupán, hogy a kudarcot akkor érezzük, amikor semmit sem teszünk a sikeres végkifejlet érdekében. A sikertelenség pedig annyit takar, hogy MINDENT megtettél, hogy működjön.
Elmentem a falig. És még azon is túl. Mint kiderült, feleslegesen tettem. Csak nem merte elmondani. S nem is akarta. A DÖNTÉS FELELŐSSÉGE ismét rám hárult. S én ezt meg is hoztam. Kénytelen voltam. Helyette is.
Ma már tudom, hogy Ő csak a könnyebbik megoldást választotta, ami számára konfliktus mentességet hozott. Megrándította a vállát, minden mehetett a szokásos mederben, a megszokott rutinnal. Az otthonában, a gyerekeimmel...
Már rég meg akart tőlem szabadulni, mondta. Ez a mondat bekapcsolta bennem az Anyám által okozott lelki sebeket, amikor is fizikálisan is meg akart tőlem szabadulni a fojtogatásommal.
Démonként telepedett a vállamra ez az érzés, s tehetetlenül álltam, állok ezekkel a fekete indulatokkal...


Szerencsére vannak Barátaim, akik segítenek rendezni a bennem feltörő káoszt, segítenek értelmezni azt, ami körülöttem történt, történik.
Sokan vagytok, aki megerősítetek, biztattok, szeretgettek engem. Ez a legfontosabb. Nagyon szépen köszönöm Nektek. Köszönöm a Gyerekeimnek és annak a Férfinak, aki ezekben a nehéz időkben is mellettem VAN.

Elhatároztam, hogy véget vetek ennek a zuhanórepülésnek. Nemsokára itt a szülinapom, s ez remek alkalom arra, hogy letegyem a régi sérelmeket, feltöltsem a testemet energiával és vitaminokkal, hiszen hagytam elsorvadni. Megszabadulok a hosszú tincseimtől is és élvezni fogom a vékonyabb formámat. Szeretnék büszke lenni Magamra. Egy RÉGI/ÚJ Önmagamra...

Szeretettel

Erzsó

KÖSZÖNLEK TITEKET