Próbálom helyretenni magamban a dogokat. Nézem jobbról, balról, alulról, felülről, belülről és kívülről is. Tehát végül is akárhonnan lesem, ez bizony szívás. Miért is? Ilyenkor simán lerázom az embereket annyival, hogy ismeritek azt a négybetűs szót? Csak!!!!.
No, ez most nekem nem volt elég.
Csütörtökön reggel egy pici csomag kiütötte nálam a biztosítékot. Teljesen lekapcsolták nálam az áramot. Bőgtem. Halkan nyeltem a könnyeimet, majd hangosan bömbölve indultam el dolgozni.
Csodaszép látvány lehetett.
Pilisszántón megálltam a lila réten és kiszálltam. Annyira itattam az egereket, hogy le kellett guggolnom, s közben egyfolytában azt mormoltam, mekkora szívás ez! Csessze meg!! Majd eszembe jutott, lehet, hogy azt hiszik lökött ez a nőszemély, amiért nem képes elbújni valami bokor aljába ha pisilnie kell. Mert totál úgy festett, mintha szorult helyzetemben lennék.
Egyébként meg, milyen klassz lila minden! Ja? Hogy azt mondják a lila a kielégítetlen nő színe? Akkor duplán csessze meg!!!
Na mindegy visszaültem a kocsiba és lenyomtam az aznapi műszakomat.
Este folytatódott a történet. Annyira jól összeszedtem magam a nap folyamán, azt hittem, minden rendben lesz most már. Hát, nem így lett.
Hazaérve megláttam a ledobott csomagot az asztalon, majd ismét egy elveszett oroszlán vinnyogott fel belőlem. A francba!!
Átöltöztem, felvettem a fehér ruhámat, meglocsoltam az összes majdnem kiszáradt virágomat, megmetszettem a rózsát, amit már majdnem teljesen kiirtottam(na jó, nem is, mert tulajdonképen hozott egy csomó gyönyörűséges virágot), aztán nekidőltem az autónak és a kertben lévő fákra emeltem tekintetemet és ismét megindultak a könnyek az arcomon.
Melyikre is húzzam fel magamat? Én ezt már nem bírom elviselni! Ja! Persze, tudom, tudom, megértés, elfogadás, elengedés!!!! Annyira jó, hogy ezeken mind keresztül megyek és megtapasztalhatom!! Állati jó!! De ez most már nagyon kemény!!
Inkább teszek egy erős hurkot a nyakam köré, oszt adjunk az érzésnek. Inkább szívok többet a következő életemben, most már fáradt vagyok.
Felrémlett bennem, talán lehet, hogy nincs is kötelem. Meg lehet, hogy jó ez a fehér ruha, mert így hamarabb megtalálják a hullámat a szomszédok vagy az utcán sétáló emberek. Basszus, ebben a kertben olyan sok fa van, hogy egy hónap múlva sem látják majd a fehér ruhás hullámat. Ez nem is olyan buli. Meg ott van egy letörött ág, amit le kellene már fűrészelni. A manóba. megint meló.
Mind eközben sírtam.
Nagyon érdekes érzés volt. Eszembe jutott, basszus, nemsokára megjön és tuti a hormonok erősítik fel bennem a világvége hangulatot. Felröhögtem. Ezalatt egyfolytában szidtam a jó édes élet prostituáltnak titulált felmenőjét.
" A k.....a életbe!"
Egyszerre van a világvége hangulatom, meg most jön a rendrakás ideje és még ráadásul menstruálni is fogok?
Piszkosul remélem, senki nem fogja azt mondani, hogy milyen rohadt könnyű a nőknek :)))
Persze, a pasiknak sem egyszerű. Aláírom.
Mikor mindezt végigzongoráztam magamban, eldöntöttem, csak azért is jól fogom érezni magamat.
Egyébként, nagyon élveztem, ahogyan felismertem ezt az örvényt. Mindent szét tudtam választani, majd helyretenni. Persze hagytam, hadd vigyen magával, ami később igazából kilökött magából, mert nem tudott velem mit kezdeni. És ez jó.
Nagyon szeretek élni. Minden szépségével és nehézségével egyetemben. Mert élni jó!!!!
A többit meg....Nem, nem leszarom.
Helyreteszem
A fehér ruha nálam egy szimbólum lett.
Nekem most nem az ártatlanságot jelképezi, azt már régen elszúrtam. Ez most egy igazi mélyből, felfelé szárnyalni érzés volt. Főnixi.
Ugye?
Olyan Laar Pour Lart-san: "Há' nem? Há' de!"
Akkor ugrás a fehér ruhákba:))))
Szeretettel
Erzsó
