Könnyű vagy fájdalmas út vezet el hozzá?
Gondolataim ide-oda cikáznak egy téma körül. Végül is nem egy téma, hanem inkább egy olyan gondolat-köteg, mely magában foglalja mindazt, ami mostanában bennem van.
És jó mélyre befúrta magát, mint egy asztrális féreg, ami igen kellemetlen pillanatokat szerez a gazdatestnek.
Felzabál, ha hagyom. Végül is lefogytam kb tíz kilót. Élvezi a szenvedést. Vágyakozásért, függőségért, kétségbeesésért ordít a fülembe. Némán nyüszítek a sarokban, gyomromra szorítva az öklömet.
"Szenvedj csak, szenvedj! Még nem elég??!! Lehet ezt még fokozni! Akarod vazze? Gyúrjunk rá?!
Vagy szeretnél inkább megszabadulni ettől az érzéstől?
Nézd csak, milyen otromba lények keringnek körülötted, amit a negatív gondolataid teremtettek!
Viszont VÁLASZTHATSZ!!!!
Ha akarod, hagyhatod, hogy begyűrűzzön a SZENVEDÉS! Élhetsz a megszokásaid szerint, szűk keretek között. Függőségben, megalkudva és feladva álmaidat, önmegvalósítás nélkül.
Ha szeretnéd, akkor MEGSZABADULHATSZ tőlük.
Azonosítsd be, honnan indultak. Fordítsd át őket kellemes élményekké. Transzformálj.
Két kincsed van. Egyik a teljes tudatosságod, a másik a szabad akaratod.
Dönthetsz. Aztán válassz magadnak utat. Lehet, hogy néha fájni fog. Gondolj a születésre. Kemény munka Anyának és az Újszülöttnek egyaránt, mégis a születés, maga a CSODA!!
Bátran engedd meg magadnak ezt a csodát."
Úgy döntöttem, megengedem magamnak. Néha rohadtul fáj. Miért? Mert az illúzióim szerteszét hullanak. Meg kell értenem, el kell fogadnom és el kell engednem őket. Elég nehezen, de már megyeget. Oda kell figyelnem. Azonosítanom kell magamban minden felbukkanó érzést, gondolatot. nehogy elvigyenek a negatív irányba. S ha mégis lecsúsztam, akkor a lehető legrövidebb idő alatt megkezdjem a felfelé való menetelést. Ez nagyon fontos.
Nem engedhetek meg magamnak még mínusz tíz kilót, különben kereshetek magamnak egy plasztikai sebészt!!!!
És különben is....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése