Akarsz TŐLEM valamit, vagy ENGEM szeretnél látni?

Éreztem az illatát megváltozott körülöttem a levegő. Álmomban jött el hozzám. Bőrébe bújtam, felvettem az alakját. Mindent éreztem, amit Ő.
Anyám voltam, akit valahogy mégis kívülről, Gyermekként láttam.
Emberek vettek körül. Ismerősök és ismeretlenek emlékeztek rá. Ezek az emlékképek, mint színes filmkockák peregtek előttem.

Mélységes, mély szomorúságot éreztem, mint Én/Anyám.
Volt egy kedves barátnője, akit sosem láttam. Ebben a létben, nagyon beteg volt a nő. Bőrét mindenhol fekélyek borították. Kart, karba öltve, némán bandukoltak végig az utcán, ami sehová sem vezetett...

Eközben Húgom hívott félre. Nem szólt, csak megmutatta régi házunkban a villanyórát. Nem értettem, mire szeretné felhívni a figyelmemet. Az egyik mérőeszközön egy fehér matricán, Anyu betűit ismertem fel, melyet zöld tintával rótt oda: "1989.12.05." .
Megdöbbentem, hiszen ez a 16. szülinapom. Már nem nagyon emlékszem, mi is történhetett azon a napon.

Ezután ismét visszacsusszantam Anyu mellé, aki egy buszon ült. Valahol a jármű hátuljában ült az utasok közt. Ismeretlenek, mégis ismerős rezgésekkel rendelkező emberek. Nem tudtam őket azonosítani.
Kitört a buszon valamiféle elégedetlen hangulat, mely Anyu felé irányult. Leszálltunk . Benne és mellette voltam, mikor ismét mellé került a beteg barátnő. Anyu simogatta a hátát és határtalan szeretet tört utat magának a szívéből. Valami fura érzés kerítette hatalmába. Olyan információ került a birtokába, amitől hirtelen minden más megvilágításba került.
Tudta. hogy meg fog halni. Ezt elmondta a nőnek is. Én pedig meghallottam.
Anyám sírni kezdett...

Ekkor felébredtem. Nem éreztem rossz álomnak. Sőt. Tudtam, valamit üzenni szeretne.
Érzetként a mélységes szomorúság volt az, ami megmaradt, nyomott hagyott bennem És a dátum. Ennek még utánanézek.

Felhívtam Nekem Kedvest, hogy elmeséljem az éjszakai élményemet.
Hamar megjött a válasz. Az álmom elemzése, mely szerint a gyerek énem jött elő, aki szeretné azt élni, ami az ő feladata, Szeretné már jó érezni magát, nem megfelelni másoknak.
S mivel nagyon sokszor voltam szomorú mostanában, ezért éreztem azt, hogy Én vagyok Anyu. Az elmúlt évben megtudtam, hogy álmomban minden szereplő ÉN VAGYOK.  Ezért éreztem most magam Anyunak.
Ez az álom a Gyermeki Én szimbolikája volt.
Túl sok emlék jött fel nálam az elmúlt hetekben, amit próbálok MEGÉRTENI, ELFOGADNI.
Jelenleg vannak olyan történetek, kapcsolatok és emberek az életemben, akikkel szintén a MEGÉRTÉST, ELFOGADÁST és az  ELENGEDÉST élem meg.

Szintén most szembesülök azzal a kérdéssel is, hogy ki, mit akar tőlem?
Vagy akar tőlem valamit, vagy azt AKI VAGYOK.
A kettő között óriási a különbség.
Megdöbbentő.
Most már nemcsak nézek, hanem látok is. Látom, ki milyen szándékkal közeledik felém. Viszont még a határaimat kell láthatóan és érezhetően kijelölnöm. Ez a következő lépés.

Megdöbbentő az is továbbá, hogy milyen szuperszonikus sebességre kapcsolták a megéléseimet. Csak kapkodom a fejemet, s megpróbálom felvenni a ritmust. Irdatlan sok energiámat viszi el s emiatt olyan fáradt vagyok, mintha egy hegyet kellett volna elhordanom. Olyan lettem, mint Csipkerózsika.
Csak alszom és alszom...persze ébredésemet nem a szőke henceg segíti:)))

Viszont kezdem megszokni az EGYEDÜLLÉTET.
Megkérdezték a minap, nem vagyok-e magányos.
A válaszom nemleges volt. Nem vagyok magányos. Most már jól érzem magam a társaságomban. Együtt megyünk kirándulni, vásárolni, vagy a Duna korzóra elnyalni egy levendula fagyit.

Azt hiszem, most már egyre jobban ÉRZEM (a)MAG(O)MAT :)))))

Szeretettel

Erzsó