Esik a hó. A Lány mezítláb rohan a havas avaron. Arcába belecsapnak a visszahajló ágak és néhol sebet ejtenek kipirult arcán. Fekete haja, mely a derekáig ért, vizes lett a kimelegedett testén elolvadó hópelyhektől. Zöld ruhája körbefonja testét, nem akadályozza a menekülésben.
Az életéért fut. Rohan, egyenesen az Erdő belsejébe. Ismeri az utat, hiszen egészen pici leány kora óta jár ide ki az Öreg Tölgy Fához. Leült a tövébe, hallgatta a szelek, a fák és bokrok dalát, a madarak énekét. Ilyenkor köré gyűltek az erdő apró lakói is. Ők voltak a játszópajtásai, mert a faluban az emberek kinevették a háta mögött furcsa viselkedése miatt. Más volt. Az Ő világukban egyedül érezte magát. Az Erdő Szelleme megtanította, hogyan gyógyíthat a fában, fűben található orvosságokkal, hogyan hívhatja le a Mindenség energiáját, s hogyan állíthatja ezt az arra rászorulók segítésére. Együtt lélegzet a Természettel, s ez így volt jó neki. Föld Anya Leánya lett.
Ahogy telt múlt az idő, megpróbálta felvenni a falu ritmusát, közeledett az itt élőkhöz. Beszédbe elegyedett velük. Megfigyelte szokásaikat, életmódjukat. Ahogy bizalmukba fogadták, látták, hogy nagyon különleges lény járkál közöttük. Elkísérték gyógyfüveket szedni a rétre, az erdőbe. Egyre többen fordultak hozzá segítségért és beszélt nekik a Halálról és az az utáni Életről.
S most menekülnie kell. Hallja a háta mögött az Üldözői zihálását. Nem érez fájdalmat a csupasz lábán ami szinte megfagyott a havas ösvényen. Nem érzi a hideget. Tudja jól, hogy meg fog halni még ma este, csak érjen oda Hozzá. Tudja jól, hogy mi fogja várni őt odaát, de most mégis fél belépni.
A háta mögött utána rohanó fáklyák, megvilágítják előtte az utat. Ha nem lennének, akkor is megtalálná. Már dereng az Öreg Tölgy a tisztás közepén. "Még pár lépés és odaérek, gondolja, még pár lépés."
Amikor a fához ért, szorosan hozzá simult és átvette a Tölgy rezgését. Beszélgetett vele. Az óvón körbefonta csupasz ágaival, s úgy nyugtatta sajgó Szívét és Lelkét. A Lány átadta magát az Öreg Bölcsnek. Szíve csordultig telt Szeretettel. Megfordult.
Arcába csapott a dühös férfiak meleg lehelete. Látta szemükben az ajzottságot, amint rátaláltak az üldözött vadra, akit el kell ejteniük. Körbeállták a Fát és a Lányt. Hátulról előlépett a Férfi. Kezében kivont kard volt. Ő vezette a gyilkos társaságot. Szerette a Lányt, de jobban szerette azt a figyelmet és Hódolatot, amit rangja és lénye kiváltott követőiből. Sokkal fontosabb volt mindannál, amit iránta érzett...
A Lány belenézett a szemébe. A szája nem nyílott beszédre, csak a szeme és a szíve kommunikált a Férfiéval. "Szeretlek- üzente-, tudom, hogy meg fogsz ölni, tedd meg ha meg kell tenned! Megbocsátok, feloldozlak!"
A Férfi ebben a pillanatban szerette volna, ha csak Ők Ketten vannak ott azon a tisztáson. Szerette volna karjába zárni, magához ölelni a lányt, és csak ölelni és ölelni. De nem voltak egyedül, s ő nem léphetett vissza. Meg kell tennie, mert ezt várják tőle. Ölje meg a Boszorkányt. Tudta, óriási baklövést követnek el az emberek ott a faluban, hogy azt a lányt küldik a halálba, aki egész életében csak segített nekik, de elég volt egy félreértelmezett történet s ők azonnal az Életét követelték. Ő is tapasztalta magán a gyógyítást, ő is hallotta a tanításait, a közvetítéseit. De egy idő után, már bántotta hogy többen néznek fel az egyszerű, különös Lányra, mint Őrá. Pedig Ő a Földesúr Fia volt. Neki több tisztelet, több figyelem jár...
A felajzott férfiak feszülten figyelték, amint a kard a Lány szívéhez közeledik. Csend volt. Semmi sem mozdult, csak a fáklyák tüze ropogott, .
A Lány csak a Férfit nézte. Különös ErőTér vette körül. Köré álltak az Őt Várók. Az Öreg Bölcs pedig óvta Lényét, s várta a pillanatot, hogy a megfelelő pillanatban szabadítsa ki burkából, hogy minél kevesebbet lásson, szenvedjen. A Lány szíve hevesen dobogott. Tekintete a Férfiéba fúródott, az pedig beleveszve a barna tengerbe, acélos szemével és kezével végzett a Lánnyal.
A Tölgy ekkor átadta Föld Anyának Gyermekét, rábízta a Drága Lelket és megköszönte, hogy ebben a röpke húsz évben taníthatta eme Ajándékot. A Drága Lélek pedig egyre távolodott attól a helytől, ahol zöld ruhás alakját körbe állták a férfiak, s döbbent csendben azt az Embert Nézték, akinek a kezében még ott volt a véres kard, amivel kioltotta a Szerelme életét. Visszanyerte helyét a körben, viszont egy lyuk tátongott a szíve helyén....
