2016. szeptember 17., szombat

Ahogy jött, úgy el is ment...

"Ahogy jött, úgy el is ment!"
Ezt a mondatot sosem felejtem el. 
Beleégett a sejtjeimbe és a Lelkembe. 
Porig alázott.
Elengedlek. 
Tudod Ki vagyok. 
Te, pedig ez az, amit nem fogsz tudni elfelejteni...
Mert ott vagyok mindenhol...

E.









  



2016. szeptember 14., szerda

2016. szeptember 13., kedd

Barátnémnak...

Mit jelentesz számomra?

Ott vagy mellettem, mégsem rágod a számba, mit kell tennem.
Hagyod, hadd tapasztaljak. Nem befolyásolsz, nem akarsz meggyőzni semmiről.
Észrevétlenül tanítasz.
Nem avatkozol bele a folyamatba.
Csak Vagy.
S ezzel segítesz, hogy megtaláljam az utat Magamhoz.

Az elmúlt két és fél hónap mindenkinek hozott kemény megtapasztalásokat. Neked is,Nekem is, Nekik is.
Most már úgy tudok visszanézni erre az időszakra, hogy TÚLÉLTEM!!!! Minden tekintetben. Voltak sötét, pusztító, öngyilkos gondolataim. Miért is tagadjam? Hiszen ez is én vagyok. Utóbbitól csak az tartott vissza, hogyha esetleg nem sikerül, akkor annak még nagyobb "szívás" lenne a következménye, mert így, a még hátralévő életemet ebben a vacak állapotban kellene eltöltenem. Na, azt már nem!!!
Annál azért jobban szeretem MAGamat !!!
Ennél  a pontnál kezdett megfordulni a dolog. Innen indultam felfelé. Ezt a "fent vagyok és így jó nekem" érzést, körülbelül pár napja tapasztalom. Nagyon jó. Már nagyjából tudom, hogy többet érdemlek annál, minthogy hagyjam magam használni vagy eldobni; alárendelődni.
A nekem nem tetsző helyzeteket, személyeket kiiktatom.

Szeretnék olyan személyeket bevonzani végre, akik a szintemnek megfelelőek.

Szeretnék mindent úgy csinálni, úgy megélni, hogy NEKEM JÓ LEGYEN.
Ez a legfontosabb.

Ezt a mondatot igen jól megtanultam.

Ma megkérdezték Tőled, hogyha a Barátnőd vagyok, miért hagytad, hogy két hónapig ilyen állapotban legyek bebábozódva. Egyszerre kérdeztünk vissza, miért is kellett volna beleavatkoznod? Miért is?
Hiszen ez is egy tapasztalás volt, amit én meg akartam élni. Szükségem volt rá. Az én szabad akaratomból. Még akkor is, ha másnak ez furán hangzik. A végén úgyis segítségért vinnyogtam, mert ott volt az a pont, ahol már nagyon nem volt jó, s elég volt.

Sokan azt, hiszik, mert Barátok vagyunk, ezáltal én kiváltságos helyzetben vagyok. Nem vagy lágyabb és elnézőbb velem. Sőt. Néha még a fejemre is koppintasz: biztosan megtanultad? Azt az információt, amit mások finomítva kapnak, azt én szinte az első lenyomatban kapom meg, oszt azt kezdek vele, amit tudok....Végül úgyis lefordítod nekem.
Fejlődni szeretnék, s igen, végül is, tényleg kiváltságos helyzetben vagyok...első, másod, illetve akárhányad kézből tanulhatok.
Figyelhetem a saját fejlődésemet (amit néha nem érzékelek annak), a Tiédet és az Övékét.
S mindez, valahogy más megvilágításba helyez MINDENT.

És ez így jó. Nekem.

Mester vagy, aki megtanítja, hogyan legyek a saját magam Mestere.

"És ez így van..."










2016. szeptember 9., péntek

2016. szeptember 5., hétfő

Elindultam...

Elindultam, hogy megkeresselek.
De inkább visszafordultam.
Senki sem lehet fontosabb, mint saját Magam...

G.E.



                                       Az összes, rólam készült fotóért, ezer köszönet Kedves Barátomnak!
                                                                      
                                 


2016. augusztus 26., péntek

Köztünk..

"Hogy érzed magad?"
"Vacakul. Úgy néz ki, van még lejjebb..."
"Az már a pokol kapuja. Addig nem szabad eljutni."
"Ott állsz a kapuban?"
"Igen. Én vagyok a jegyszedő. De Téged nem engedlek be oda."
" Miért kivételeznél velem?"
"Mert Te az Angyalokhoz tartozol."
"Hmmmm....Mióta?"
"Mióta megszülettél Madárka."


G.E.








2016. augusztus 21., vasárnap

Azt mondod...

Azt mondod, erős nő vagyok, kibírom, meg tudom oldani.
Én pedig úgy érzem, ez cserbenhagyásos gázolás.
S már nem először...


G.E.