2018. október 24., szerda

Takarítónő tűsarkúban

Akkor tegyük helyére a dolgokat.
Sokan tudják, de van aki nem és én nem is szégyellem, a napi betevőmet magánlakások takarításával keresem. Van, akiben ez ellenérzést vált ki, mert még néha ott tartunk, hogy ez a munka alantas. Szerintem semmivel sem alantasabb, mint más munka. 
Nekem megadja a kellő szabadságot, egyedül lehetek, elég napi 6-8 óra meló, aztán mehetek haza a kis házikómba. 
Rengeteg időm van gondolkodni, lelket rendezgetni. Nemcsak a  környezetemben rakok rendet hanem magamban is. 
Én így meditálok. 
Nem szoktam mondogatni sehol sem, hogy emellett még mivel foglalkozom. Nem beszélek sem a Tarotról, sem a Numerológiáról, sem az asztrológiáról, sem a blogomról. Arról sem, hogy Tímár Péter, a filmrendező mondta, hogy jól írok, mert tetszett neki a vakokról szóló bejegyzésem. Arról sem szoktam beszélni, hogy bekerültem egy írói csapatba. Igaz, még nem volt megbízásom, de akkor is....
Ezek mind olyan dolgok, amikkel felvághatnék, ha akarnék. Meg még sok minden mással is. Nem teszem. 
Csak csendben teszem a dolgom s hallgatom a megjegyzéseket. 
Legfőképpen arra, hogy tűsarkúban járok dolgozni, csinosan felöltözve. 
Mióta leadtam 21 kilót, igenis megjött az önbizalmam. Újra 38-as méretet hordhatok s ez örömmel tölt el.  Miért is tagadnám.
Mikor még rajtam volt a súlytöbblet, akkor is felvettem a körömcipőt vagy a hosszú szárú csizmámat. 

Már többször kérdezték meg tőlem."Te így jársz takarítani?" vagy "Most már fitymaszűkületet is kezelhetsz szájjal!"

No! 
Akkor tegyük helyre a dolgokat! 
Nem, nem vagyok kurva. Takarítónő vagyok! Nő vagyok! Anya vagyok! 

Saját magamat tisztelem meg azzal, hogy csinosan öltözködök. Annyi centis sarokkal tipegek a flaszteren, amennyivel csak jól esik, és amivel még nem esek hasra. Megtisztelem azt az embert is aki velem szembe jön az utcán vagy beenged a lakásába. Minőségi munkát végzek és erre büszke is vagyok. 
Nem utolsó sorban pedig annak a férfinak öltözöm fel, akit szeretek. 

Egyébként meg van egy jó kocsim, egy kutyám, két szuper gyerekem és még Anyámmal sem élek. Hát ne legyek erre büszke? 
Kissé furcsának találom néha az intelligencia hiányát néhány embernél. Azt hiszik, hogy tök jó vicc. Nem, nem az. 

45 éves vagyok. Ha hivatalosan még nem is (bízom benne, hogy néhány hét és ez is bekövetkezik), de elvált nő vagyok. Ez nem jelenti azt, hogy fejest ugrok a szexuális gyönyörök tengerébe mindennap már férfival. Nem venném igénybe azok szolgáltatásait sem, akik dugópartnert kerítenének nekem. Köszönöm szépen, nincs rá szükségem. Lehet, hogy látszólag nincs mellettem férfi, de pont ezért nem  is kötnék semmit, senki orrára. Főleg azokéra nem, akik inkább mást nyomnának maguk alá, minthogy önmaguk mélységes bugyraiba úsznának le, felkutatván mindazt, amin változtathatnának. 

Nos. 
Elnézést kérek mindazoktól, akiknek bántó most ez a hangnem. Sorry....

Ezután sem szeretnék megfelelni másoknak, s továbbra is szeretnék úgy öltözködni, ahogy nekem jól esik. Legyen az egy térd alatt érő fekete ceruza ruha, hosszú szárú csizmával, bőrdzsekivel, vagy egy farmernaci fehér blúzzal és körömcipővel...
Mert így esik jól és kész:))))












Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése