Sejt-Elemben

Sejtelmes csend van bennem.

Nem kívánok megszólalni.

Kérlek, ne gyere közelebb....
Hadd maradjak így...
Egy kicsit

Áldás

Szabad akaratomból....

Középen állok
Két segítőm, a Lehetőségek, jobb és bal oldalamon foglalnak helyet...
Támogatnak, biztatnak.
Nekik mindegy  melyiküket választom.
Mindegy, mert MIND EGY...
Úgy szeretnek, ahogy vagyok.
Elfogadják a döntésemet.
Elhúzzák a függönyt a Sejthető előtt..
Láthatom mindkét oldalt.
Mindkét történetet.
A következményeket.
Élesen, világosan..
Könnyet, fájdalmat, jajveszékelést.
Örömöt, extázist, lebegést..
Választottam. Rámutattam..
Ő lesz az...
Tudom, hogy a javamat szolgálja majd,
Bármi lesz is a vége..
Hagyom, hadd kapcsolódjak a Feltétlen Szeretet Csatornájára.
Behunyom a szememet, érzem, amint átzubog rajtam a Bizalom és Elfogadás.
Nem kell semmi más hozzá.
Előrebukok és hagyom hadd vigyen magával,
Hagyom, hadd szülessen meg, mint az újszülött,
Ki nem tudja hová érkezik, mennyi fájdalom vár majd  rá.
Szűk a szülőcsatorna, tágítom, amennyire csak lehet.
Érzem a fájdalmat, döntéseimnek a súlyát,
De tudom minden más lesz, amint Világra jövök.
Az érzelmek, mint a magzatvíz nyakon öntenek.
Az idő előrehaladtával mind közelebb kerülök a Célhoz.
Aztán, mikor megérkezem, már ott várnak.
Megsokszorozván Önmagukat.
Mert ettől kezdve, lehetőségeim száma Végtelen.
Én pedig ott állok előttük kézen fogva a SZABAD AKARATOMMAL.

G.E.

Kölcsönvett szavak....

"'Vannak mondatok, szavak, amiket már nem lehet jóvá tenni.
Erősödik tőle az, akinek mondják, de szintet is lép.
Attól a pillanattól kezdve, már "nem látja" azt az embert."

/Nekem Kedves /

Nem volt más, mint néhány tova tűnő pillanat.
Az Illúzió, lepkeszárnyon megpihent a mellkasomon.
Elringatott, feltüzelt, felébresztette alvó részemet.
Jó lett volna magam mellett tudni.
Még, még, még...

Az égbe felírva, majd a Szívbe belemarva elhangzottak a varázsigék...
Emeltek, aztán romba döntöttek...
Az érzelmek porfelhőjén át nem látni.
Beburkolózván köpenyembe, várom a Csitulást.
Lámpásom fényt ad, a kezemben lévő vándorbot támaszt.

Ismerem, megismerem, felismerem...
Lassan, apró léptekkel előre.
Hiszek, Remélek, Szeretlek

Neked küldöm...

Állok a víz alatt, testemet körülöleli a melegség.

Végigsimít a fejem búbjától a talpamig.

Kellemesen, lágyan érint. 

Némán, nem szól egy szót sem, nem ez a feladata.

Egyszerűen csak szeret engem.

Behunyom a szemem, hagyom, hadd kényeztessen.

Elborítanak az érzelmek.

Kimossa belőlem, lemossa rólam mindazt, ami nem odavaló.

Karjaimat kitárom, várom az ölelést...

Két kezembe megkérem, meghívom.

Érzem, amint az Erő formát ölt...

Egyre nő, csak nő...

Megnyílnak alattam s felettem a csapóajtók.

Csatornává válok, s összekapcsolnak Veled.

Veled...

Szívem feltárul...

Küldök neked minden szépet és jót...

Minden szeretetemet...

Mindent, amitől jól érezheted magad...

Mindent, ami átsegít téged egy nehéz pillanatban...

Te erről mit sem tudván, csak mosolyogsz magad elé.

Valahogy könnyebben megy most minden...

Ebben a pillanatban és a következőben..

Nem tudod, hogy itt a víz ölelésében Rád gondolok..

Abban a pillanatban...

Ölellek szívem minden szeretetével

G.E.

Mit mondhatnék még?

Mit mondhatnék még neked?
Elmondtam már mindent.
Még többet is annál...

Mit tehetnék még érted?
Megtettem már mindent.
Sőt, többet is annál.

A többi már nem az én dolgom...

Áldás

A Forrás...

Mi a Forrás?

Kiindulási pont, Eredet, ahonnan egy nagyobb dolog származik.

Mi is lehetne a legnagyobb dolog, ami ebből a pontból származhat, mint maga a Szeretet.
A Szeretet az, ami éltet minket ezen a bolygón.
És talán az összes létező Galaxisban.
Mi pedig szeretünk jóllakni ebből az energiából.
Ki milyen célból szeretne csatlakozni ehhez a Forráshoz?
És ha ez a Forrás most Én lennék?
Pulzálok és lüktetek.
Áradok..
Mondd! Mit látsz bennem?
Közelebb jössz, mert jó a közelemben lenni. Meglátod az Élet naposabb oldalát.
Mersz nevetni, mersz táncolni, mersz szeretni...
Szeretnéd a gondjaidat elfeledni...
Elveszel az ölelésemben...
Megtelsz velem, ezért kissé távolabb mész.
Úgy gondolod, már jóllaktál.
Eltolsz magadtól..
Úgy véled, nélkülem is megy...
Messziről figyelsz...
Éled a mindennapjaidat, mindennap felkelsz, némán teszed a dolgod...
Közben hiányzom...
Amint ismét szükséged lesz rám, megjelensz...

Én pedig ott középen feléd árasztom azt, amire minden Lénynek szüksége van:
A SZERETETET.

És ki táplálja a Forrást ?
TE.

Mit kívánok az új esztendőre?

ERŐT...
Azért, hogy meg tudjam valósítani mindazt, ami már évek óta bennem lakozik.
Azért, hogy meg tudjam tenni azokat a lépéseket, melyek hozzásegítenek ahhoz, hogy kiléphessek az engem szűk korlátok közé szorító helyzetekből.
Azért, hogy ne hagyjam magam befolyásolni.
Azért, hogy ki merjek állni továbbra is saját magamért.

ELFOGADÁST...
Azért, hogy olyannak szerethesselek, amilyen vagy.
Feltétel nélkül.
Azért, hogy olyannak szeress, amilyen vagyok.
Elvárások nélkül.
Hiszen ilyen vagyok.
Tarts tükröt elém, ha arra van szükség, segíts nekem  a hibáimat kijavítani.

HARMÓNIÁT...
Azért, hogy megtaláljam, középre helyezhessem a Lelkem...
Azért, hogy megláthassam a nehéz pillanatokban is a jót, ami értem van.

HITET...
Azért, hogy higgyek magamban.
Elhiggyem, képes vagyok....

REMÉNYT....
Azért, hogy tudjam, mindig van kiút, mert ott az Eleve Elrendeltben másként nem lehet...

SZERETETET...
Azért, hogy szeressem magamat.
Azért, hogy feléd tudjam árasztani mindazt, amit érzek. Ami óv, éltet és ami által Te is szeretve érzed magad.


Szeretném Neked átnyújtani a kívánság csomagomat...


Szeretettel:
Erzsó