Szabad akaratomból....

Középen állok
Két segítőm, a Lehetőségek, jobb és bal oldalamon foglalnak helyet...
Támogatnak, biztatnak.
Nekik mindegy  melyiküket választom.
Mindegy, mert MIND EGY...
Úgy szeretnek, ahogy vagyok.
Elfogadják a döntésemet.
Elhúzzák a függönyt a Sejthető előtt..
Láthatom mindkét oldalt.
Mindkét történetet.
A következményeket.
Élesen, világosan..
Könnyet, fájdalmat, jajveszékelést.
Örömöt, extázist, lebegést..
Választottam. Rámutattam..
Ő lesz az...
Tudom, hogy a javamat szolgálja majd,
Bármi lesz is a vége..
Hagyom, hadd kapcsolódjak a Feltétlen Szeretet Csatornájára.
Behunyom a szememet, érzem, amint átzubog rajtam a Bizalom és Elfogadás.
Nem kell semmi más hozzá.
Előrebukok és hagyom hadd vigyen magával,
Hagyom, hadd szülessen meg, mint az újszülött,
Ki nem tudja hová érkezik, mennyi fájdalom vár majd  rá.
Szűk a szülőcsatorna, tágítom, amennyire csak lehet.
Érzem a fájdalmat, döntéseimnek a súlyát,
De tudom minden más lesz, amint Világra jövök.
Az érzelmek, mint a magzatvíz nyakon öntenek.
Az idő előrehaladtával mind közelebb kerülök a Célhoz.
Aztán, mikor megérkezem, már ott várnak.
Megsokszorozván Önmagukat.
Mert ettől kezdve, lehetőségeim száma Végtelen.
Én pedig ott állok előttük kézen fogva a SZABAD AKARATOMMAL.

G.E.