Tangó...

Látlak.
A tekinteted a lelkemig hatol.
S ahogy közeledsz felém halkan, puha léptekkel, máris rabul ejtettél.
Lábam nem engedelmeskedik, szívem fura bénultságban.
Különös vonzás lesz úrrá rajtam.
Kezed felém nyújtod, úgy hívsz magadhoz.
Jobb kezed a derekamra simul, a bal, összekulcsolja ujjaimat a tiéddel, ágyékod az ölemhez ér.
Az erős férfi és a befogadó nő.
Szenvedély és odaadás. Kiegészítjük egymást.
A két test egybeolvadva lebeg a térben.
Lágyan mozogva a muzsika hangjára.
Szertefoszlik minden. Nincs határ, nincs idő, csak a végtelen tér....
A két lélek egymással egységet alkot. Nincs hasadás, elválás.
Egység van.
Bőr a bőrrel, lehelet a lehelettel, szív a szívvel.
Elengedsz, majd visszahúzol szorosan magadhoz, s így forogsz velem, míg el nem szédülünk.
Tarts még a karjaidban! Dimenziókon át...
Soha ne érjen véget...