2017. július 6., csütörtök

SZERETLEK...

Összetörten ültem a kád szélén. Annyira gyorsan történik minden. 
Viharos gyorsasággal zúdulnak az információk. 
Összeroppantottak, maguk alá temettek. Nem értettem. Azaz értettem, mégis meglepve álltam a kör közepén. Zokogva, nyüszítve zuhanok le a padlóra. Nem bírom, feladom...

A körön belül Én voltam. És Te velem vagy. 
Látlak, érezlek és szeretlek. Tiszta szívből. 
Itt vagy bennem. Látlak és Te is látsz engem. Egymás tükörképei vagyunk. Szinte percről percre pontosan ugyanaz történik velünk, s ki-ki a saját képességei szerint teszi helyre a dolgait. 
Próbálok türelmes, megértő és elfogadó lenni. 
A körön  kívüli sötét felhő örvénylett. Tele negatív rezgéssel. Betört és elragadott. 
Kétségbe esve kapálózok, sikítva próbálok szabadulni.
Te pedig tehetetlenül nézted, amint elragadtak. Körmeim belevájtak a húsodba, ahogy kapaszkodni szerettem volna beléd. 
Bevillant egy sötét kép, mely szerint egy veszélyes játék szereplőjeként vontak be. 
Rajtam múlik, hogy közreműködője leszek, vagy inkább a nézője. 


Segíts, add a kezed! 
Egyedül nem megy!
Beszélj hozzám, hadd halljam a hangodat!
Végig folyik a könny az arcomon és felszakad a mellkasomból:
"SZERETLEK!"
"ÉN IS SZERETLEK!"

Megnyugszom, s máris elhalványul a körön kívüli sötétség. Erőre kapok. És hálás vagyok. 
Érted és Értetek...


Szeretettel

Erzsó













Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése