"Sajnálom..."

Ha azt mondod, sajnálod, hogy megtörtént,
Porig alázod azt a pillanatot, amikor ott, azon a szent helyen boldog voltál....

G.E.

Egy vagyok....

Egy vagyok  a sok közül, aki az Egységből való.
Úgy, mint Te...
Rendelkezem mindazzal a tudással, ami a Létezésemhez szükséges és szintemnek megfelelő.
Igyekszem úgy élni, hogy szeressek mindenkit, aki hozzám csatlakozik, s azt is, aki nem...
Nem változok meg azért, hogy megfeleljek Mások elvárásainak.
Szeretem Mag(ohm)at annyira, hogy ne akarjak.
Nem szeretnék.
Kérlek, fogadj el úgy, ahogy Vagyok.

Szeretettel

E.

El nem érhető lehetőség...

Hogy az Elérhetetlen elérhető legyen, ne kifogásokat gyárts és ne a hibát keresd benne azért, 

mert úgy látod messze van tőled s mert úgy érzed kevés vagy hozzá.

Félelmeidből falat emelsz kettőtök közé, így annak esélyét is elveszted, hogy megismerhesd Lehetőségeid és Képességeid végtelen tárházát.

E.

Kapcsolat

"Tudod, az ürességet csak egyetlen dolog teszi elviselhetővé: a kapcsolat."
/Kapcsolat című film/

Mi az üresség? Létezik egyáltalán?
Valószínűleg nem ez a legjobb szavunk arra az állapotra, amikor megannyi impulzus ér minket a másodperce tört része alatt, mégis kizárjuk azokat, mert nem tartjuk őket fontosnak abban a szent pillanatban.
Néha ez a pillanat elhúzódik.....hosszú, hosszú percekké, órákká, napokká alakulhat át. Nem lehet üres, hiszen az információ ott kering benne, körülötte.

Mégis mi lehet ez ?
A Csend.
A Csend, ott van benned  valahol, a  megszámlálhatatlan végtelen kellős közepén .
Lehet a Csend üres ?
Te üres vagy ?
Üres az Önvalód?
Tele vagy kapcsolódási ponttal. Ezek a pontok, mint megannyi kis dokkok, arra várnak, hogy a Láthatatlanban lévő információk rád találjanak, mint megannyi szinapszis s aztán kapcsolatba léphessenek Veled, s feladatot adjanak neked.

Rajtad múlik, miként építed magadba őket, milyen minőséget hívsz magadhoz...

Tangó...

Látlak.
A tekinteted a lelkemig hatol.
S ahogy közeledsz felém halkan, puha léptekkel, máris rabul ejtettél.
Lábam nem engedelmeskedik, szívem fura bénultságban.
Különös vonzás lesz úrrá rajtam.
Kezed felém nyújtod, úgy hívsz magadhoz.
Jobb kezed a derekamra simul, a bal, összekulcsolja ujjaimat a tiéddel, ágyékod az ölemhez ér.
Az erős férfi és a befogadó nő.
Szenvedély és odaadás. Kiegészítjük egymást.
A két test egybeolvadva lebeg a térben.
Lágyan mozogva a muzsika hangjára.
Szertefoszlik minden. Nincs határ, nincs idő, csak a végtelen tér....
A két lélek egymással egységet alkot. Nincs hasadás, elválás.
Egység van.
Bőr a bőrrel, lehelet a lehelettel, szív a szívvel.
Elengedsz, majd visszahúzol szorosan magadhoz, s így forogsz velem, míg el nem szédülünk.
Tarts még a karjaidban! Dimenziókon át...
Soha ne érjen véget...

Értelek Téged...

Értelek Téged és Te is Engem.
Nem számít mi volt, s mi lesz.
Csak az számít, ami MOST van.
Csak ez számít...

G.E.

...

Apránként vesszük,
mit másnak csak egyszerre
adhatunk oda.

Fodor Ákos