Őszintén...

"Előbb teljesen tudatára kell ébredned érzelmeidnek, és képessé kell válnod arra, hogy érezd őket, mielőtt megérezheted azt, ami rajtuk túl van."

Eckhart Tolle

Merünk őszinték lenni saját magunkkal?
Meg merjük tenni azt, hogy a tükör elé állunk, s belenézünk?
Mi az, ami tetszik magunkban és mi az, ami nem?
Őszintén fel merjük vállalni azt az embert, akik vagyunk, vagy azt, amit gondolunk?
Merünk-e arra a szintre lépni, ahol Ő, Én vagyok?
ŐszintÉn...

Néhány napja, hatás alá kerültem. Mintha valami démoni szert csepegtettek volna belém vénásan, húzott egyre lejjebb és lejjebb.
Ez a hatalmas, fekete örvény elragadott, s elvitt lelkem legsötétebb zugaiba, ahol szembesülnöm kell olyan tulajdonságaimmal melyeket nem szeretek magamban, vagy éppen a társadalmi normák szerint, nem illik  viselkedni, megnyilvánulni.
Megtaláltam magamban a Nő sötét oldalát is. Sosem tapasztaltam még a női hatalmat. Azt a hatalmat mellyel bármikor megsemmisíthetsz valakit. Például, csaholó kutyává változtathatom...
Megengedtem, hadd borítson el a gyűlölet és a düh.....
Hagytam, hadd rohanjanak át rajtam ezek az érzések.hagytam hadd jöjjenek elő Lényem ezen darabkái, hiszen ők is az én részeim.
Nem akarom eltakarni őket, bedugni valami sötét lyukba, csakhogy ne kelljen velük együttműködnöm.
Kíváncsi voltam, milyen élményekhez kapcsolhatóak ezek az impulzusok, hol van az eredete?
Próbálom megtalálni azt az utat, amelyen ezeket a személyiség-darabokat egy olyan egységbe tudom befogni, hogy Lelkemet emeljék s ne pedig támadják.
Nehéz feladat, embert próbáló, ezért ebben az időszakban igencsak befelé fordultam, nem kívántam társaságot. Most sem kívánom...

Górcső alá vettem a körülöttem lévőkkel való kapcsolatomat. Körbejártam mindent. Nem volt mindig kellemes a végeredmény, s én sem voltam éppen kellemes társaság. Elismerem.
Rájöttem, miért kötődöm még azokhoz az emberekhez, akikkel igazából már "nincsen semmi dolgom".
Tök egyszerűen levezethető az egyenlet itt is.

Másokkal őszinte vagyok-e?
Igyekszem az lenni.
Az őszinteségnek viszont ára van.
A képet, amit másról alkottam magamban, nem biztos, hogy most be tudja fogadni.
Az én képem valószínűleg semmi más, mint vélemény, az én véleményem, az én szűrőmön keresztül...

Biztos vagy abban, hogy most akarod hallani? Jobb, ha hallgatok.
Halld meg Te is a saját gondolataidat.

G.E.