Fel lettünk készítve mi vár majd Ránk.
Erre nem lehet felkészülni. Nem lehet felkészülni arra, hogy amikor meglátod ŐKET, önkéntelenül is segíteni szeretnél Nekik.
Nem érintheted meg, nem simogathatod meg a karját, hogy szia, itt vagyok, mert megrezzen a hirtelen közeledéstől. Ő NEM LÁT TÉGED közeledni. Azt figyeled szüntelen, hol nem vagy útban, hiszen némelyikük szinte elvágtat melletted, magabiztosan, tudva azt, mit hol talál, merre kell mennie.
Aprócska Kisfiú. A teste kicsi és törékeny, vékonykák a kezei, lábai, a bőre fehér, haja barna, nyakán átlátszanak az erek. Egyedül közlekedik a folyosón. Pici kezeit előre nyújtja, tapogatózik a semmiben, így tájékozódik a térben. Fejecskéjét jobbra, majd balra billenti, mintha mondana magában még valamit és csak állok s nézem, amint alakja távolodik célja felé. Odaér egy fiatal Lány mellé, az kézen fogja s bevezeti a tanterembe.
A gyerekek többnyire másod-, vagy harmadmagukkal közlekednek a folyosó jobb oldalán, hogy a szembejövőkkel ne ütközzenek össze. Ez szabály. A másik pedig az, hogy ne Ő kerülgessen téged, hanem TE ŐT. Hagyd szabadon az útvonalukat.
A következő képben pedig két gyerkőc az életvezetés órára érkezik. Olyan tíz évesek formák lehetnek éppen egy tantermet nyitnak ki nekünk, ugyanis nem voltak hajlandók kiadni kis kezükből a kulcsot.Szerették volna megmutatni, hogy boldogulnak eme számunkra teljesen egyszerű feladattal.
Az ajtó kitárult, a Nap besütött az ablakon, a két kis nebuló- egy leányzó és egy fiúcska- rögtön nekilátott a bemutatónak. Szalvétát hajtogattak, vizet forraltak, csészét vettek elő a szekrényből...
Teázni készültek. A fény körbevette kis alakjukat.
Az udvaron áthaladva egy fiú állt a járda szélén, kezeit kinyújtva. ÉN azt hittem segítségre szorul. Kérdeztem, segíthetek-e NEKI, erre megfogta a karomat majd végig tapogatta a nehéz táskát amit cipeltem, közben megkérdezte miért álltam meg előtte. Elmondtam, neki, hogy segíteni szerettem volna. Kérte, jöjjek még vissza hozzá. Éppen indulntam volna, mikor megfogta ismét a karomat és annyit mondott, VIGYÁZZ, mert egy autó tolatni fog. ÉN NEM LÁTTAM.
Ő vigyázott RÁM...
Világukba belépve szinte zavaró az, ha látsz. Itt jóformán nem is szorulnak segítségre. Inkább TE vagy az, akinek szüksége van rá. Ők ugyanúgy léteznek, mint TE vagy ÉN.
Ugyanúgy barátkoznak, ugyanúgy csajoznak, úsznak, viháncolnak, hallgatnak zenét,vagy zenélnek, táncolnak, vannak terveik...
Ahogyan neked is szükséged van olyan dolgokra, melyek megkönnyítik életedet, ugyanígy JÁR NEKIK is. Sőt!
Ami nekünk kézenfekvő, azt miért kell kikönyörögni, hogy járjon NEKIK is, vagy bárkinek, akinek szüksége lenne arra, hogy AKADÁLYOK NÉLKÜL élvezhesse a mindennapokat ?!
Pedig néha TE is a FAL mellett közlekedsz, hogy el ne tévedj...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése