Én vagyok az a Nő, aki ezen a fórumon leírja, hogyan próbálja megtalálni az Élete értelmét, miért is vállalta ezt a létet a Föld nevű bolygón azokkal az Emberekkel, akik az útján elkísérik.Vannak, akik segítő jobbjukat nyújtva, vannak, akik éppen taposó lábukat adják a cél eléréséhez. De mint azt már oly sokszor elmondtam, minden jó valamire. De ezek a fennkölt gondolataim. Amit magaménak érzek.
De én vagyok az a Nő is, aki sokszor nem tudja mit tegyen, mit lépjen, s elhagyja olykor a cuki kis ajkacskáját néhány szitokszó is, vagy elküldök valakit a melegebb éghajlatra.
Van sötét oldalam is. Ezt nem úgy kell érteni, hogy néha ezzel a "démoni"oldalammal riogatom az éppen közelemben tartózkodókat. De lehet. Vállalom.
Ezzel csak azt szeretném érzékeltetni, hogy itt élünk a Földön. Nem fent a Mennyekben. Természetesen a lehető legjobb formánkat kell adnunk minden helyzetben. De. Be kell ismernünk, ez nem mindig sikerül. És szerintem nem is kell.
Mostanában tudatosabban figyelem az embereket s az én reakcióimat. Amikor az Ember Leánya elkezdi a teremtést, túllépve Önmagán, hihetetlen sebességgel kihajtanak a Csírák a Felszín alól. Kapkodva kicsi buksimat, nem győzök csodálkozni azon, hogy ezt mind Én szerettem volna Magamnak. És lőn.
Szerettem volna, ha Nőiségem, Kreativitásom előtérbe kerülhetne. Több olyan akadály került elém, ami két éve még megfutamított volna. Nem mertem megmutatni azt, hogy Erzsó igenis ki mer állni magáért, amit szeretne megvalósítani, azt fel meri vállalni, mert nem hülyeség, és mint Nő, tud hatni. Tud hatni a környezetére, figyelembe véve a körülményeket, lehetőségeket.
Erzsó most tanulja meg Magát szeretni, elfogadni. Ezért olyan dolgokat is megtesz, amit eddig elutasított. Persze ehhez segítő Lelkekre és Kezekre is szükségem van. És hála a Teremtőnek itt vannak mellettem.
Köszönöm szépen Nektek.
Szeretném megmutatni ennek képi valóságát is. Nagy feladat volt. De kezdem szeretni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése