Fáj...

Fáj, de piszkosul. Véget ért a három hetes kezelésem. Húztak, nyújtottak, vízben lebegtem, tornáztam. És nyomták a fájdalomcsillapítót ezerrel. Fájdalmat különösebben nem éreztem, csak akkor, mikor a helytelenül beállt izmaimat próbálta a vékonyka, de annál határozottabb gyógytornász lány a helyére kényszeríteni.

Úgy érzem Magam, mint akit jól összegyűrtek, és falhoz vágtak. Eszméletlen fájdalmat érzek a derekamban, nyakamban, és mindenhol. Mint egy tintapaca, úgy csorgok le a falról...

Lázadnak az izmaim, a szalagok, a sejtjeim. Egyetlen porcikám sem kívánja a Régit. Nagyon nem akaródzik visszamenni az eredeti helyére. Lépjünk már túl rajta !
Nem engednek felegyenesedni, nem engedik a járást, az ülést. Sem a fekvést. Rosszabb, mint volt. És van.

Fáj.
A fájdalomcsillapítók hatására sokat alszom, Mélyen. Zavaros álmok jönnek, melyek mégis oly valóságosnak tűnnek. Nem akarok megmoccanni.

A Kétségbeesés egyre közelebb jön. Nem szeretném látni, de Ő kitartóan, széles vigyorral a képén közeleg. Könnyeim elerednek. Behatolt. Behatolt  a Tudatomba, s élvezi az itt létét.Tombol, rombol.
Miután elégedetten körülnézett látván mit alkotott, úgy érezte megtette dolgát, tovább állhat. Vagy marad még egy kicsit.

Ismét elaludtam. Mikor felébredtem, úgy döntöttem, nem hagyom, hogy eluralkodjon rajtam. Felhívtam és elmentem Hozzá gyógyíttatni a Lelkemet és Testemet.

Rám nézett és megállapította, hogy elég ramatyul nézek ki. Ezt én is tudtam, éreztem.
Feszültségem kezdett oldódni, s bár kezei tőlem fél méternyire voltak, mégis éreztem, amint a izmaimat és szalagjaimat próbálja bebalzsamozni, regenerálni belülről. Ismerős érzés.
A fájdalom csökken. A séta hazáig még kellemetlen. De múlik.

Mi ebből a Tanulság?
Nekem annyi, hogy bár úgy gondoltam, pihenni fogok a három hét alatt
(a kezelés csak ráadás lett volna), nem így történt.

A nem működő dolgokat igen rövid idő alatt kellett helyrehozni. Akarattal. Görcsösen. Nem hagyva időt a regenerálódásra, átgondoltságra. Ész nélkül. Nem figyelembe véve azt, hogy igenis látni kell a körülményeket, a reakciót.
A fájdalomcsillapítás, mint figyelemelterelés, ködösítés, remekül működött, hogy elnyomja a fontos információkat.

Fájdalmas tapasztalás volt.
De azért minden jó valamire. :)
Megtanultam bízni a Vízben.
Átadhattam Magam egy nagyobb Erőnek.