Ne várjuk el, hogy kinyissák előttünk az ajtót, ne várjuk el, hogy most azonnal, de lehetőleg minél hamarabb hívjon, még ha meg is ígérte, ne várjuk el, hogy írjon, jelentkezzen, ne várjuk el azt, hogy bármikor rendelkezésünkre álljon, ne várjuk el azt, hogy megértsen, ha mi sem értjük saját magunkat, ne várjuk el, hogy tárt karokkal várjon, ne várjuk el, hogy mindig jó kedve legyen, ne várjuk el, hogy találja ki minden gondolatunkat vagy legalábbis a legtöbb gondolatunkat...
Elvárások, elvárások, elvárások....
De mit is jelenthet ez a szó? Elvárlak Hozzám, ha kedved van. Gyere Hozzám, ha kedved van. Hívlak Hozzám, ha kedved van. Én itt vagyok. Itt ülök és figyelem a kaput. Várok, telik az idő. Addig elfoglalom Magam. Leheveredek a pázsitra és a fellegeket figyelem. Hallom a madarak szárnyának suhogását, hallom a szelet, a Nap melegíti az arcomat. Ha Ma nem jössz, majd jössz Holnap. Gyere akkor, ha kedved van .....
Nem kell, hogy kitaláld, nem kell, hogy kinyisd előttem, nem kell, hogy írj, nem kell, hogy hívj, nem kell, hogy jó kedved legyen....
Jó úgy, ahogy Vagy. Ha itt Vagy. Úgyis megérezzük egymást. Együtt rezgünk. Egy hullámhosszon...
Te látod a gondolataimat, én érzem a Tiédet. Tudom, akkor is itt vagy, hogyha városok választanak el Minket.
Régóta várlak. Majd gyere vagy keress, ha kedved van. Én itt ülök. És napozok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése