2016. október 19., szerda

Beth- Második lépcsőfok



Második rész


A Rögzítés és az Átlényegülés




A konyhában állok. Nem tudom, hány éves lehetek. Éppen egy kis macit ölelek magamhoz, hogy menedéket kereshessek a társaságában.
       Az apró helyiségben nem volt víz. Azt a sorház alatti kis téren található kerekes kútból kellet húzni, majd a teli vödrökkel felsétálni az apró lakásba. A mosakodáshoz, fürdéshez és mosogatáshoz melegíteni kellett a vizet a sparhelten. Anyám néha a platnin kenyeret pirított vagy maradék tésztából ropogós pászkát sütött. Mennyei csemege volt nekem. Itt melegítette a malacoknak való moslékot is. Emlékszem, egy télen, amikor az anyakoca megellett, a kis rózsaszín malackákat Anyu behozta és meleg takarókba burkolta, nehogy megfázzanak. A mamájuk összenyomta volna őket, mondta, ezért most vigyázni kell rájuk. A kis turcsi orrú malackák nem érték meg a reggelt. Kisgyermekként ekkor találkoztam először az elmúlással.                          
A tűzhelyben télen, nyáron duruzsolt a tűz, mintha az otthon melegét szimbolizálta volna, pedig egyáltalán nem volt meleg az az otthon. Nem éreztem magam biztonságban. Egy este apám ölében ültem és egy képeskönyvet lapozgattam. A tűz ropogott a tűztérben és csak úgy ontotta a meleget. Apám fáradt volt. Én véletlenül a lapok mutogatása közben megütöttem a férfiasságát, amiről nekem fogalmam sem volt mi az. Csak azt vettem észre, hogy eldobott magától és rettenetes dühbe gurult. Értetlenül álltam és remegni kezdtem egész testemben. Keservesen sírtam, vigasztalhatatlanul. Mit tettem, hogy Apu nem szeret ?

       Most pedig, ott állok a konyhában. Apám, Anyámat hosszú barna hajánál fogva húzza a földön. Részeg. Üti, ahol csak éri. Azt hiszem a sírásra és kiabálásra ébredtem fel. Kitotyogtam kicsiny lábaimmal a hang irányába. A macimba kapaszkodom. Látom mi történik, de még nem tudja felfogni kisgyermek agyam azt, amit lát a szemem. De érzem a lelkemmel, hogy iszonyatosan nagy a baj. Mintha valami fekete felleg telepedett volna a szobára, átveszi apám teste felett a hatalmat. Pusztítani támadt kedve. Engem nem vett észre. A célpont az engem szülő asszony volt. Az alkohol segített neki más tudatállapotba kerülnie. A Démon artikulátlan hangon üvöltött, csak úgy bugyborékolt apám torkából. A lelkemben hűvös nyugalom támadt. Nem tudom honnan. Felismertem. El akarta hitetni apámon keresztül anyámmal, hogy én vagyok minden boldogságuk akadálya. Én tehetek arról, hogy így kell élniük. Lehetne sokkal jobb, ha én nem születek meg.
A skarlát betűm égni kezdett a lelkemben.                                    
 Nem érdemlem meg az életet és a szeretetet?
Tudja nagyon jól, hogy ez most betalált. Gyermeki testem kezdi felfogni mi játszódik le a szeme előtt. Elfog a reszketés, jeges félelem fut végig rajtam. Nyüszíteni kezdek. Segítség, valaki segítsen!!! Mentse meg anyámat! Mentsen meg engem is!
A síró gyermek látványa mindkettőjüket észhez térítette. Apám kiment a lakásból, kit tudja merre. Anyám felkapott s a sötétben menekülni kezdett velem. Futott amennyire csak a lába bírta. Lefelé a dombról. A lila orgona éppen nyílott. A Hold világította meg a földutat, melyet az illatozó bokrok kísértek egészen a lejtő aljáig. Ez a látvány azóta is itt van velem. Elvarázsolt.                                          
        A domb alján volt egy kút, ahová nemrég  belefulladt egy kisfiú.
Szüleim elmondása szerint játszópajtások voltunk. Az a kút, míg ott laktunk, mindig hívogatott, hogy menjek közelebb, de nem mertem.
Anyám átsietett a réten, ahol a békák kuruttyolása verte fel az este csendjét. Cipője kopogott a kis fahídon. Mennyire szerettem azt a kis hidat!  Anyám meg akart menteni. Ez határtalan boldogsággal töltött el. Mégis szeret. Tudom, hogy szeret, különben nem vinne el az átélt borzalmak helyszínéről. Két pici karommal kapaszkodom a nyakába. Szeretem ezt az Asszonyt! Bármit is gondolt rólam, bármit is követett el ellenem. Tudom, hogy nem Ő akart elpusztítani. Csak egy eszköz volt. Mindig szerettem volna neki megfelelni, de nem tudtam. Itt a Földön Nem.








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése