A történetet, melyet ma megosztottam, bő egy éve kezdtem el virtuális papírra vetni.
Ez egy olyan terápia számomra, amely segít nekem feldolgozni azt, amit gyermekkoromban tapasztaltam.
Nem panaszkodni akarok, hanem a saját működésemet szeretném megérteni. Megérteni, miért láttam, látom úgy a világot, ahogy.
Az én SZŰRŐMÖN keresztül.
A saját ÉRZÉSEIMRŐL írok. Ide tartozik az is, miként láttam a szüleimet, a hozzám közel állókat.
Nincs szándékomban megbántani senkit sem. Ez rólam szól.
Persze nagyon sokat segítenek bizonyos technikák, módszerek, így tágíthatjuk a látókörünket. Tovább láthatunk az orrunknál. Mindent más megvilágításba helyezhetnek a kapott információk, melyeket azok adnak a kezembe, akik ismerik a történetet.
A szüleimét és azok felmenőiét.
Ismétlem, MEGÉRTENI szeretném, nem ELÍTÉLNI vagy HIBÁZTATNI. Ahhoz nincs jogom. Minden csak azért volt úgy, mert úgy kellett lennie, ott, abban a pillanatban.
Ezzel nincs semmi baj.
Szerettem Anyut is és Aput is. Úgy, ahogy voltak. Régen elmentek. Hiányoznak. S ez most nem nyafogás. Régen tudomásul vettem.
Minden családban vannak titkok. És akkor mi van? Szégyen és gyalázat? Ki mondja meg? Ki törhet pálcát felettük ,vagy felettünk?
Ne legyünk álszentek! Ki tudhatja, hogy, mit érezhetett az a személy akkor, amikor megtette azt a bizonyos lépést?
Nem tagadom, nehéz volt néhány dologgal szembesülnöm, de legalább közelebb kerültem a megértéshez, majd a feloldozáshoz.
És ez a LEGFONTOSABB.
Az én szemszögemből. És most nem számít más.
MERT AZ ÉN ÉLETEMET SZERETNÉM ÉLNI, S NEM A MÁSÉT! NEM MÁSOK ELVÁRÁSA SZERINT.
Anyám és Apám örökségeként.
Felvállalok mindent amit leírok. Mert felvállalom azt, aki vagyok.
Szeretettel
Erzsó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése