2015. március 14., szombat

A fellegekben...


    Hatalmas élményben volt részem. A Flash Fruit a mai napon fellépett az otthonunkban. Hogy kik is Ők valójában? Három fiatal fiú, közöttük egyetlen fiú magzatommal. A nappali tele volt lányokkal, büszke anyákkal, apával, nagymamával, nővérrel és nagyon jó barátokkal. Nagy készülődés előzte meg az eseményt. Lelkesek, szorgalmasak és nem utolsó sorban tehetségesek ezek a fiúk.

   Büszkeséggel tölt el amint a húrokba csapnak és megtölti a teret a zene. Kezdetben kissé félszegen játszottak, de amint egyre beljebb engedték a felszabadultság érzését, úgy változott át a közönség is.        Természetesen  nem tudtam magam meghazudtolni s kedvenc számomra fejet rázva, ugrálva, kezet lóbálva táncoltam, a saját fiam zenéjére. Tombolhattam kanapé tetején állva, kapaszkodva egy férfi vállába, nehogy leessek és csúfos véget vessek a koncertnek. Amikor rám nézett, látta, hogy tetszik az anyjának és fejét rázva biztatott, utánozzam. A mellettem álló Anyuka pedig a szeméből törölgette könnyeit. Nagyon jó érzés.
   Hihetetlen sebességgel rohan az idő. Nemrég pillantott rám először, tette meg az első lépéseit, vette kezébe a fakanalat amivel a mama műanyag tálait verte agyba-főbe. Nemrég kapta meg az első dob felszerelését, nem sokkal ezelőtt ment először a zeneiskolába, s játszotta le először Michael Jackson Billie Jean vagy az Eddától a Kör ütemeit.
    S most tizenhat évesen a lányokkal a  nappaliban csacsognak, élvezik a figyelmet és a sikerüket. Igen. Sikerük volt. Mi pedig a háttérbe húzódunk meghatottan, hiszen ez az ő idejük. Megtettünk mindent ami tőlünk tellett. Már csak támogathatjuk céljaik elérésében. Hogy megvisel e? Érdekes módon nem.
Furcsa nyugalom van bennem, mert hiszek bennük. Hiszem, hogy jó úton járnak, jár a fiam. Honnan tudom ? Innen bentről, valahol nagyon mélyen ül ez az  érzés. Csak így egyszerűen.
    Szívesen hallgatom a szobába beszűrődő nevetésüket, hangjukat amint odakint körül ülik az asztalt s zenét hallgatnak. Fiatalok és szépek. Élettel van teli a lakásunk. És én szeretem az Életet.





 

1 megjegyzés: