2015. december 10., csütörtök

A boldogsághoz való jog...

Van-e jogom a boldogsághoz?

Én úgy gondolom igen is van.
Mint mindenki másnak.
Van-e joga bárki másnak megkérdőjelezni azt, ha azt csinálom, ami boldoggá tesz?
Vagy azt amitől kiteljesedem.
Van-e bárkinek joga ahhoz, hogy megkérdőjelezze épelméjűségemet?
Van-e joga bárkinek is ahhoz, hogy megkérdőjelezze azt, amiben hiszek?
Van-e joga bárkinek is bezárni egy szobába, eldobva a kulcsot?
Van-e joga bárkinek is, hogy megszabja, kivel ismerkedhetek, állhatok szóba vagy barátkozhatok?
Egyáltalán, van-e joga bárkinek is ahhoz, hogy az egyéniségemet szűk határok közé szorítsa.

Jogai neki is vannak.
Ahhoz, hogy engem korlátozzon, ahhoz nincsen.


Nem fogom hagyni, hogy az Egyéniségemet megnyirbálják.
Nem hagyom, hogy épelméjűségemet megkérdőjelezzék.
Azzal beszélgetek, akivel jól esik és azzal barátkozom, akiről úgy gondolom, hogy jól érzem vele magamat.

Eddigi életem során mást sem tettem, mint Mások iránt vállaltam felelősséget.
Én vállaltam, az én játékom. Most ezt a terhet szeretném letenni.
Most szeretném, ha Én jöhetnék.
Nem fogom rosszul érezni Magamat azért, mert az vagyok Aki.
A fentről jövő információkat Magam szeretném megszűrni a magam szűrőjén.
Nem fogok elvárásoknak megfelelni.


Felvállalom a jó-, és rossz tulajdonságaimat.
Én, Én vagyok.









Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése