Szabadesés...

Már régóta vágytam arra, hogy megtegyem...
Dédelgettem a gondolatot, körbejártam, vagy vártam türelmetlenül, a megvalósulást.
Aztán elfogadtam a helyzetet, hogy talán mégis csak jó így.
Nem, mégsem jó így.
Minden sejtem szabadulásért vinnyogott...
Ma végre gondolkodás nélkül megtettem.
Lelkiismeret furdalás nélkül.
Védőháló nélkül leugrottam a semmibe.
Nem tudom mi fog várni rám.
Nincs alternatív megoldás.
Elrugaszkodtam és csak lebegtem.
Hihetetlen szabadságot éreztem.
Kitártam karjaimat és felfeküdtem a légáramlatra, hagytam hadd sodorjon arra, ahová csak szeretne.
Nem érzek félelmet, mindent rendben valónak hiszek.
Hiszek.
Hiszem, hogy valami jobb fog elém jönni.
Hiszem, hogy minden úgy lesz jó, ahogy van...
És ez az első ugrásom...