Nagyon érdekes. Ismét annyi gondolat kavarog bennem. Elképzeltem ,milyen jó lenne, ha lenne egy virtuális vetítővászon s azon megmutathatnám azt, amit szeretnék most leírni. De mire a klaviatúra közelébe érek, ezek az örvénylő gondolatok mintha valami másnak szeretnék átadni a helyüket.
Annyi benyomás ért az elmúlt napokban azzal kapcsolatban, hogy gyerünk előre, NYOMÁS!!!!
Persze a flaszter felett két méterrel lebegek, de Földhöz kötő szál nem enged elszállni. Nem is szeretnék. Szeretném, ha megmaradhatnék az az ember(majdnem lányt írtam :)), aki szerényen fogadja az őt ért elismerést vagy sikert. pedig hajlamos vagyok rá, Nyilasságom miatt(részben), de szerencsére a saját magam megismerése ebben azért segítségemre van. Vélhetően :)
Kikérem nekem fontos emberek véleményét is.
Azt mondták, hogy ez mind az én érdemem, higgyem el. Ezt igencsak nehéz elhinni egy jó adag önbizalomhiánnyal rendelkező egyénnek, de próbálom.
Éppen tegnap az egyik asszonynak az Otthonban a Tarot-ról beszéltem. Nagyon érdekelte a téma, mert nem sokkal azelőtt a Numerológia segítségével elemeztem őt. Fény derült olyan dolgokra is, amiről másokkal nem szívesen beszélt. Szó szót követett, majd elvittem neki egy kis füzetecskét, ami egy Tarot kártya paklihoz járt. Boldog volt. Két hétig, minden nap a füzetecskét forgatta, tanulmányozta.
Tegnap elvittem neki a paklit. Megdöbbentett, hogy megtanulta szinte az összes kártyalap jelentését. Leültem az ágyára és beszélgetni kezdtünk a kártyáról, a Tarot-ról. Feltettte kérdéseit, s én örültem, hogy tudtam rá válaszolni.
Kiraktuk az elsőtől az utolsóig a lapokat a nagy Arkánumból.
Kulcsszavak, jelentéseik, a Beavatás Folyamata.
Majd kértem, hogy Ő húzzon egy lapot és mondja el nekem, mit üzent neki a Lap.
"De nővérke, Én félek húzni!"
Megkérdeztem, miért fél. Igazi választ nem tudott adni, csak a legbenső Lényét éreztem remegni. De az nem félelem volt, hanem az Elindulás előtti reszketés...
Majd kihúzta a lapot.
Biztattam, mindent ami eszébe jut a képről, mondja, hagyja, hogy előjöjjön az aki súgni tud neki, onnan legbelülről...
Hogy jól tettem-e?
Úgy érzem, igen.
Én sem hiszek még magamban annyira, hogy el merjek indulni. Pedig elindultam. S még én is reszketek.
Ajjaj !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése