Még egyszer nagyon köszönöm!!!
A kurzust nem más, mint Tímár Péter tartja, akit szerintem nem kell senkinek bemutatni.
Aki pedig ennek a megálmodója, életre hívója Gárdonyi Edit. Az Ő alkotása a Szeretetotthon című film, amiről már szintén írtam.
Egy lelkes kis csapat a segíti Őket, akik szívvel-lélekkel szintén a magukénak érzik azt az eszmét, miszerint merjük érzékelni az élet apró mozzanatait, amit szánk íze szerint megörökíthetünk s amivel értéket teremthetünk, természetesen kellő alázattal, odafigyeléssel nem önmagunk becsapásával, becsvágyunk egekbe magasztalásával.
Fő motivációjuk, hogy ezek az értékek olyan emberek számára is elérhetőek legyenek, akiknek egyik érzékelésük az öt közül sérült, illetve nincs. Szándékosan nem használom a fogyatékosság szót, mivel szerintem mindannyian ezek hiányával élünk vagy legalábbis nem figyelünk oda kellőképpen érzékeinkre, érzékeléseinkre.
A tegnapi napon olyan kulcsszavakat használt a Rendező, amelyeket mindenki szíves figyelmébe ajánlok.
ALÁZAT, EGO, ÉN, SZAKRALITÁS, ELVÁGYÓDÁS, ÉRZELMI EGYÜTTMŰKÖDÉS, HALÁL, VALLÁS, KOZMIKUS ÁLLANDÓ.
Kulcsmondatok:" Vágyunk egy olyan helyre, ahol nem kell félni." "Hatással vagyok a történésekre."
Ízlelgessük, olvasgassuk őket. Mondjuk ki hangosan, hadd halljuk ezeket a szavakat, mondatokat.
Nem vagyunk-e mi is vakok? Meglátjuk e minden pillanatban a szépséget, értékeljük-e azt, hogy látunk vagy elmegyek mellette, MERT NEM AKAROM LÁTNI?!!
Milyen jó ha el tudom olvasni, meg tudom nézni, rá tudok nézni, gyönyörködhetem benne, szemembe süt, belevilágít, látom az arcát...
Nem vagyunk- e néha süketek? Meghallom ha segítséget kér, bajban van vagy netán örül ami engem most nem érdekel? MERT NEM AKAROM HALLANI?!!
Milyen jó, ha hallom, élvezhetem a hangját, a zenéjét, a zokogását, a nevetését...
Nem vesztjük- e el néha a tapintás érzékelését? Nem akarok hozzáérni, odabújni, nem fogom meg, mert akármilyen, vagy csak azért sem, mert elveim vannak...
Pedig ha megölelem, milyen jó! Ha megfogom lehet, hogy puha, bársonyos, meleg, hideg, vizes, száraz.....
Nem veszítjük- e el a szaglásunkat néha? Ha náthásak vagyunk, mennyire bosszantó, hogy nem érzel illatokat? Nem érzed a kedvesed illatát, a virágét, finom meleg húslevesét...
Pedig annyira finom az ibolya illata, az eperé, a Szerelmedé, a Gyermekedé...
Ugyanez vonatkozik az ízlelésedre is.
Ugye milyen rossz így?
De képzeld el, ha valamelyik érzékszerved nem működne, hogyan tudnál élni? Tudnál élni?
Hát persze!
Szoktuk mondani: "Majd meglátjuk! Azt mondta a vak is, de sosem látta meg." Én egy jó ideje erre azt válaszolom: "És meglátta a saját maga valóságát!" Ezért mindig kinevettek.
Miért gondoljuk azt, hogy nekik nincsen valóságuk? Miért gondoljuk, hogy ők nem látnak színeket? Honnan a jó büdös francból tudják?!
Hiszen mi is az, amit mi LÁTUNK? Valóság? Hányféle valóság létezik? Annyi, ahányan létezünk itt ezen a Bolygón.
Minden amit teremtünk magunk köré, látszat csupán.
Az a két fiú az asztal végén tegnap.....
Nem láttak, de ott voltak a kurzuson. Edit narrált nekik a filmes példák alatt, hogy "láthassák" mi van a vásznon. És láttak. És élvezték.
Ilyenkor az ember fejet hajt előttük. És a Teremtő előtt. ALÁZATOT tanul.
KELLŐ ALÁZATOT.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése