2015. május 3., vasárnap

"Nem adhatok mást, csak mi lényegem."
                       /Madách: Az Ember tragédiája/                  




Ez a mondat állt azon a kis kártyán, amit ma kaptam anyák napjára méhem egyetlen leány magzatától.
A Gyermek tudjuk, mindig igazat mond, illetve szembesít azon dolgainkkal, melyeket nem látunk belső spanyol falunk takarásától. Betalálnak a közepébe. 
Valószínűleg lehetne ez az életem mottója is.
Valóban nem adhatok mást, csak mi lényegem. Nem vagyok tökéletes, nem vagyok szőkevörösfekete, nem vagyok negyven kiló, a negyvenes szám csak éveim számában jeleníthető meg, amit nem bánok. A legjobb éveim várhatók most. Hogy a többi milyen volt? 
Hát!
Azok sem voltak éppen rosszak. Hirtelen nem is tudnám őket minősíteni, de általuk értem el idáig. Hogy hová? Hát Hozzám, legalább is közelebb kerültem régi Önmagamhoz. Azt hiszem.
És vajon kinek tetszik Lényegem? 
Lehet, hogy gyorsan rávágnám, nem nagyon izgat a téma, pedig dehogynem. Éppen emiatt rohanok néhányszor a jobb horogba. 
Amikor azt hiszem fontos vagyok valakinek, nemcsak azért, mert segítek, szeretek, meghallgatok, támogatok vagy akármi, s odaadom lényegem, lelkem egy darabját, egy idő után valami kisiklik, én pedig pislogok, mint hal a szatyorban, ugyan mi a jó büdös francot csináltam rosszul. Hogy mit? Hát olyasmit vetítettem egy vászonra, ami talán sosem volt abban a filmben.
No, sebaj. 
Nos, Lény-Egem az égre kivetítve egy sötétszőke, kissé nőiesen gömbölyded formába öntött, valószínűleg a Naivák bolygójáról az Univerzumba kilőtt hölgyemény, aki még mindig hisz a jó emberekben, hisz a senki-sem-különbözik-a-másiktól-mert-annak-több-adatott-meg-ebből-vagy-abból eszméjében, és még sok minden másban, néha tötyörög egy probléma megoldásában, de Istenem, ugye, jó munkához idő kell. Nemde? Vannak jó és rossz napjai, néha látszik erősnek, vagy iszonyatosan gyengének, sárkánynak vagy házi tündérnek, igazán tökösnek vagy csak egyszerűen Nőnek.
Bár néha éreztem már úgy magam, mint E.T., ujjamat az égre emelvén, hogy haza szeretnék menni, mert a Föld nevű bolygó nekem roppant kemény kiképzőhely.

Kedves Lény-Egem, maradj a lényegem !

Mert bármilyen is legyen ez a fura nő, mégiscsak tőled az Aki. S csak ezt tudja odaadni. 
Neked, Nektek.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése