Ha megszemélyesíteném, akkor lehetne egy lefátyolozott alak, aki sejthető, de a lényeget, ismeretet, információt elzárja a kíváncsi szem elől és csak nagyon kevés ember kerülhet a közelébe.
Ez a fátyol lehetne éppen fehér fátyol is, mely könnyed, barátságos.
Mint amikor kisleányként az óvoda vagy iskola udvarán az épület mögé bújva kis barátnőnkkel vagy szerelmünkkel osztottuk meg apró, pici titkainkat, hogy kibe vagyunk most szerelemesek, vagy milyen színű bugyi van rajtunk, amit megmutattunk a Jancsikának a bokorban.
De lehet sűrű szövésű, nehéz fekete anyag is ami gúzsba köti viselőjét, nehéz, ólom súlyú, megbetegítő.
Súlyos titok. Generációk életét befolyásoló, amiről csak a felmenőink tudnak s igencsak kitartó munka felgöngyölíteni a szálakat, hogy megértsük mi, miért történik.
Nagy felelősség.
Mint energia, meghatározza az utána következők létét. Átörökíti, rátestálja lányára, fiára, férjére, feleségére, mint megoldandó feladatot.
A sötét titok hordozója nyakában ott van hurok, ami egyre szorosabbá válhat, majd el is veheti az életét s a féltve őrzött rejtélyt magával viszi a sírba. Senki nem tudja mit élt át, miként kellett nap mint nap szembenéznie saját Magával, Apával, Anyával, Testvéreivel, Gyermekeivel...
Hatalmas sziklát hordozott a hátán és a szívében. Örökös megfelelési vágy, szeretetvágy. Mondhatnánk erre, Ő választotta ezt az életet, mielőtt lejött a Föld nevű bolygóra. Igen, mondhatjuk.
De mégsem.
Befogadják, szeretik, megértik. Ő pedig, az időzített bombával a lelkében, próbálja viszonozni, Próbál ahhoz csapódni, aki szeretetet mutat felé. Hogy könnyebben viselje, tudatmódosító szerekhez nyúl, mely tompítja fájdalmát. Csapkod, tombol, szerettei ellen fordul, miközben belül üvölti, mivel érdemelem ki ezt az életet? Nem én tehetek róla! Beül a sarokba, térdeit átöleli, s visszautazik a kisgyermekkoráig.
Honnan ered?
"Kicsi leányka voltam. Apát látom, akit imádok, van körülöttem több testvér is. Milyen érzés köztük lenni? Befogadnak. Érzek valami sűrűt, sötétet, ami miatt más megvilágításba kerülök a Családban. Kirekesztetté válok eredetem miatt, ami elkísér életem végéig. Nem találom a helyem. Hideg magány."
Aztán a Gyermekre marad a szálak kibogozása, mivel az ő életére is közvetlen hatással van a Rejtély.
Kipróbál mindenféle technikát, hogy tisztábban lásson, eljusson a Magig.
Mellbe vágja. Hideg zuhanyként éri a Felismerés, hogy az az egy Titok, miként fonja körbe, ismétlődik, tevődik át egyik generációról a másikra, s végül jut el Hozzá, akinek kezében ott van az ezüst olló és végre elvághatja, megszüntetheti ezt az Átkot.
Ő nem von maga köré fátylat, sűrű szövésű anyagot, lelke mint kiterített kártyapakli elolvasható.
Az életek, mint egy könyv lapjai egybefűzve ott hevernek előtte. Eggyé áll össze a történet. Látja azt is kinek milyen szerepet osztottak, s ki volt az aki a "jó"-, vagy a "rossz" szerepét kapta, egyáltalán Szerepet kapott.
És a történet vége felé az a TITOK már nem is tűnik olyan sötétnek, hiszen más Házában is volt már vendég. Nem egyedi eset.Vagy mégis.
Aztán belép a Feloldozás, Megbocsátás. A Hordozó nyugalmat talál. Tudja, amihez neki nem volt elég ereje, azt a Gyermek, az Ő és Felmenői segítségével odaátról, megoldotta.
A Gyermek előtt az asztalon üres lap és toll. Az ezüst ollót letette. Keze meglódul, tollának hegye serceg a papíron, egyik betű a másik után jelenik meg a fehér oldalon.
"ANYA SZERETLEK"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése