Most jól esik.
A sötétség ezt a burkot bársonyosan körül öleli.
Védelmébe vesz.
Itt ülök s látom porrá hullani azt, amiben hittem.
Kezemben a visszakapott ezüstgömb.
Többé már nincs szüksége rá.
Elment. Többé már nem jön vissza...
Mindent tudott rólam. Még azt is, amit soha senkivel nem osztottam meg.
Rábíztam minden titkomat.
Minden rezdülésemet...
Elment. Itt hagyott...
Lassan hátat fordított és elindult.
Álltam, s ahogy távolodott, úgy vitte magával a Lelkem egy részét.
Nem törődött vele, mit hagy maga után.
Egyedül maradtam.....
S most egy fénysugár világít meg.
Kezemben a gömb lüktetni kezd.
Az élet nem áll meg, megy tovább.
Mennie kell tovább...
De új utakon...
És erről tudni fog...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése