Rá gondolt. Elmosolyodott. Látta maga előtt, amint kitárt karokkal várta ott a mezőn. A szeme mindig mosolygott. Látta benne a Napot és saját magát. Nem értette, mit szeret benne annyira a nő, hiszen úgy érzi, nem érdemli meg.
Ott megígérte neki, hogy Isten szent színe előtt feleségül veszi. Csak néhányan vesznek majd részt a szertartáson, ami csak róluk szól ott a szabad ég alatt.
Boldogan várja a szabadtéri oltár előtt, torkában dobogó szívvel. Hangja elcsuklik, amint előlép a fa árnyékából, vékony kék anyaggal körbefont testén, melyet a nyári szellő meglibbent néha-néha. A lemenő Nap arany színnel vonja körbe a sziluettjét. A hasát eltakarja a rét virágaiból font kis csokor, de feltűnik,hogy előrehaladott állapotban van. Az Ő gyermekével várandós. A Fiával.
Ó! Mennyire várja már azt a pillanatot, amikor karjaiban tarthatja a kis Jövevényt és a szemébe nézhet...
Mennyire vágyott már a Fiára.
A nőt egy kislány vezeti hozzá. Mindketten fogva tartják a tekintetét. Izgatottan lépkednek a férfi felé. Szövetséget kötöttek a tudta nélkül. Meglepetésnek szánták, hogy együtt fognak majd elé lépni.
Egyre közelebb érnek hozzá, ő kinyújtja kezét a nő felé, felajánlva ezzel, hogy az élete hátralévő részében mindig mellette lesz, jóban és rosszban egyaránt. Nem tud betelni a látvánnyal. Az érzések olyan mértékben rohanják meg, hogy megroggyan a térde. Hihetetlen szeretetet érez a Nő iránt. Visszakapta az életét. Családot kap.
Gyönyörű kép.
Átlépi a küszöböt. A teremben nincs senki. A falon hatalmas velencei tükrök lógnak, így láthatja magát minden oldalról.Egy megtört ember tekint vissza a másik oldalról, aki keres valamit. Vagy valakit. A mennyezeten kristálycsillárokból szóródik a fény szerteszét, különös fényjátékot vetítve a tükrökre és a padlóra. Úgy tűnik, bálterembe vezetett az ajtó. Még meg kell szoknia a világosságot.
Ahogy hozzászokott a terem miliőjéhez, érezte nincs egyedül. Aztán meglátta, amint a sarokban egy fotelben ülve a tekintetével őt követi. Nem mozdul, csak a szemével üzen. Rá várt. Hagyta,hogy a saját ritmusa szerint megérkezzen.
Szereti ezt az arcot. Szereti a tüzet a szemében, szereti ahogy megpróbálja őt visszahozni az életbe. Mindent szeret benne. Eszeveszett vágyat érez, hogy karjaiba zárhassa, de a lába nem engedelmeskedik.
A nő bal oldalán felsejlik valami, amit most még nem lát tisztán. Közelebb kell mennie hozzá. Közelebb megy. Még közelebb. Egy bölcsőben kisfiút ringat. A nő nem szól semmit, csak némán nézi a férfit, ahogy a fiához közeledik.
Nézi az apát és gyermekét.
Érdemes volt várni.
És életet adni. Apának és Fiúnak egyaránt.
Átlépi a küszöböt. A teremben nincs senki. A falon hatalmas velencei tükrök lógnak, így láthatja magát minden oldalról.Egy megtört ember tekint vissza a másik oldalról, aki keres valamit. Vagy valakit. A mennyezeten kristálycsillárokból szóródik a fény szerteszét, különös fényjátékot vetítve a tükrökre és a padlóra. Úgy tűnik, bálterembe vezetett az ajtó. Még meg kell szoknia a világosságot.
Ahogy hozzászokott a terem miliőjéhez, érezte nincs egyedül. Aztán meglátta, amint a sarokban egy fotelben ülve a tekintetével őt követi. Nem mozdul, csak a szemével üzen. Rá várt. Hagyta,hogy a saját ritmusa szerint megérkezzen.
Szereti ezt az arcot. Szereti a tüzet a szemében, szereti ahogy megpróbálja őt visszahozni az életbe. Mindent szeret benne. Eszeveszett vágyat érez, hogy karjaiba zárhassa, de a lába nem engedelmeskedik.
A nő bal oldalán felsejlik valami, amit most még nem lát tisztán. Közelebb kell mennie hozzá. Közelebb megy. Még közelebb. Egy bölcsőben kisfiút ringat. A nő nem szól semmit, csak némán nézi a férfit, ahogy a fiához közeledik.
Nézi az apát és gyermekét.
Érdemes volt várni.
És életet adni. Apának és Fiúnak egyaránt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése