Elmondhatatlan.
Mások szerint, lehet, hogy flúgosnak tűnök, de hát Bolondnak áll a Világ....
Én pedig szeretem ezt az állapotot.
A kabát könnyen átázik, a csizma sem ad hosszú távú védelmet a rázúduló víztömeg ellen, de végül is a célnak megfelel,
Bevágom magamat az autóba. Az ablaktörlő sebesen, ide-oda sepri az esőt a szélvédőről.
Nem érzem, hogy vissza kellene fordulni, csak menni akarok. Fát látni, erdőt. Madarat látni és esőt...
A fák az út mellett magukra húzták harsogóan zöld felsőjüket, a törzsük elázva olyan, mintha ünneplő sötétet vettek volna fel, s így állnak vigyázzba egymás mellett.
A hegyek a szürke felhőket maguk elé húzták.
Az út nedves, de nem csúszik, mégis lassan haladok, hogy élvezhessem a látványt. Minden pillanatot elraktározok az agyamban. Felmegyek a forráshoz, hogy tiszta vizet vehessek magamhoz.
Elindulok a hátizsákkal a hátamon, amibe három palackot tettem.
Arcomba húzom a kapucnit, legalább a fejem nem ázik el
A nadrágom máris átengedi a vizet, de valahogy nem szentelek neki különösebb figyelmet.
Gyönyörű az erdő, hihetetlen szabadságot ad az extrém séta. Nincs semmi más, csak Én és a Természet. Hangosan zúgnak a fák, az esőcseppek pedig ráhuppannak a levelekre, a törzsekre, az avarra..
Nem izgat,mikor azt érzem, hogy teljesen átázott a kabátom és a csizmám. Vizes a hátam, a lában. Most semmi más nem érdekel, csak a pillanat.
A Mostban jelen lenni. Egyedül. Az Egyben...
Így most jó...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése