Az erek lüktetését, az izmok játékát, az inak feszülését.
Szorosan hozzá simulok, hogy eggyé válhassak vele.
Érzem az illatát, a szívek egymásra hangolódnak.
Körülöttünk vágtatva rohan a táj, s a szél a hajamba kap.
Teljesen rábízom magamat, átadom neki az irányítást.
Nem fontos merre megyünk. Semmi sem számít...
Csak az a pillanat, amiben jelen vagyunk.
Ő, meg ÉN.
Együtt...
Az erdő mélye felé rohanva...
Határok nélkül, minden korlátot átlépve...
Szabadon...
G.E.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése