Olyan régen nem láttuk egymást. Megkérdezte kivel jöttem s kérte mutassam be őt neki.
A kísérőm előrelépett és kezet nyújtott, majd bemutatkozott. Én vagyok a Csend.
Kedves ismerősöm felvonta szemöldökét de nem szólt semmit. Kérdeztem, hogy van.
Jól, hangzott a válasz, csendesen és nyugodtan.
De látogasd meg a többieket is, tanácsolta.
Barátommal elmentünk a Galagonyához. Egyedül áll a tisztás csücskében.
Ágai csupaszon meredtek a szél minden irányába. Tavasszal virágba borult, nyáron árnyékot adott. Sokszor pihentem meg alatta. Kérdezte miért nem járok már arra. Haragszol ránk vagy meguntál bennünket? Dehogy, mondtam, csak annyi minden történt.
Meglátta mellettem újdonsült társamat és nem kérdezett többet.
Keresd fel az Öreg Tölgyet is, örülni fog neked, mondta.
Felsétáltam a Bölcs Öreghez. Hatalmas lombja a zöld ezernyi árnyalatában pompázott, amiben már bőven található barna levél is. Vastag törzse biztosan és méltóságteljesen állt a domb tetején.
Belátta az egész völgyet.
Meghajoltam üdvözlésképpen, mire mélyet sóhajtott s rám köszönt.
Hogy vagy Kedves Leányom, látom magaddal hoztad Csendet is, aki nekem is kedves barátom. Gyere közelebb, hadd öleljelek át. Ne búsulj, hidd el minden jóra fordul majd.
Odaléptem, átöleltem. Éreztem, amint az Öreg Tölgy átadja minden bölcsességét, megmutatja miként látott engem a nyáron. Mosolyogtunk. A Csend is hozzánk lépett, mindketten biztattak.
Eközben az Őszi Napsugár megsimogatta kis hármasunkat és melegséggel töltötte meg a völgyet. Vidáman átszökkent a lombok között, aztán átlibbent a tó vizén.
Búcsút vettünk a régi barátoktól. Hamarosan ismét felkereslek benneteket, de akkor a Reményt is magammal viszem....
2014. október...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése