2015. november 14., szombat

Meditáció egyetlen fiú magzatommal avagy a megvilágosodáshoz vezető út első lépései


Ma este, amikor megfáradt, negyvenen túli löttyedt testem behelyeztem a zuhanykabinba, egyetlen fiú magzatom bekiabált utánam, hogy meglepetés vár rám a szobájában.
Netán végre összepakolt maga után, amit már közel öt órája kértem tőle
és még nem volt rá érkezése ?
Miután felfrissülten kilépek a fürdőből, meglátom őt teljes valójában amint egy fekete zoknit a feje köré tekert.
Basszus! Honnan vett ekkora szárú zoknit?
Bevezet a barlangjába. Levegő nyista. A padlón négy mécses ég, négyzet alakba rendezve.
Zenét keres.
Úristen!!!
A monitoron az Omega és a Scorpions egyik közös száma villog agyamba hatolva.
Jesszus! Mi vár rám!
Rühellem az Omegát!
Aztán japán meditációs zenét villant, egyetlen, zoknit feje köré tekerő fiú magzatom.
Anyukámnak, mert megérdemli, mondja.
Leülök a csupasz padlóra törökülésben és bio levendula olajat csepegtetek csuklómra, hogy ezzel némi komolyságot adjak a jelenetnek.
Elindítja a zenét és kéri engedjem el
magam.
No, anya eleget tesz fia kívánságának, széles vigyorral a frissen, éjszakai feszesítő krémmel bekent  arcán.
A gyerek pedig röhögve kéri, hogy vegyek mély lélegzetet és engedjek el minden feszültséget.
Hát persze gyermekem!
Aztán kéri, hogy gondoljak a jövőmre.
Anya szeme előtt megjelenik a jövő.
Hú! Azta! Kit látok? Mit látok?
A gyerek erre felvinnyog, hogy itt a vége és elporzik a szobából,  magára hagyván a jövőben kutakodó anyját.
Mi lesz a jövőmmel, kérdezem tőle, mire a válla fölött visszaszól, hogy tartsd szem előtt.


2014.....

3 megjegyzés: