Magamban

Állok széttárt karokkal,lobogó hajjal.
Hosszú ruhám örvénylik körülöttem. 
Átölel a hajnal.
Várom, hogy vigyenek.
Az áramlattal együtt szállok a magasba.
Oda, ahol nem kell semmit sem tenned hogy szeressenek...
Nem kell másnak lenned. 
Nem kell megerőszakolnod MagAd. 
Nem vársz el semmit és nem ítélsz el senkit.
Ott Te vagy. Csupaszon. Pőrén.
Nem számít a pénz és a rang. 
Nem számít semmi, csak a Mag.
Így egyszerűen. Így. Szépen.
Hívjatok, vigyetek. Vissza ne küldjetek.
Aztán amikor látom fentről mennyire jó itt,

Akkor mégis tegyetek le, mert amit fent megtaláltam azt megtalálom idelent magamban.


2014. november