Veletek

Odakint szürke ködbe burkolózik a táj.
Idebent puha, meleg paplan alá bújva, mint Anya vagy Apa ölében, biztonságban és melegben.
A lakásban mindenhol mécsesek égnek, apró jelzőfények egy túlvilági leszállópályához.
Gyertek vissza, ha csak egy gondolatra is!
Vagy megyek én hozzátok. Félrehajtom dimenziónk sötét függönyét és belépek.
Kereslek, kutatlak benneteket. Hívó szavamra eljöttök. Szépen, fiatalon.
Kézen fogtok s mintha ismét éppen járó kisgyermek lennék, felnézek rátok és ti elvisztek engem sétálni.
Arcotok nyugodt, kiegyensúlyozott.
Szemetek végtelen tudást hordoz, szívetek sugárzóan tiszta.
Kézen fogtok és elkísértek. Elém jön mindenki aki a családunkhoz tartozott.
Főhajtással üdvözölnek és körbevesznek.
Nagyapák, nagyanyók, nagybácsik és nagynénik.
Amott egy pici fiúcska fut felém és üzeni Anyukájának, hogy nagyon szereti és innen segíti.
Anya és Apa tovább visznek egy kis házikó felé.
A ház, mely domb tetején ücsörög, nagyon takaros.
Oldalában rózsák, nefelejcsek és zöld növények ültetve.
Megállnak az ajtónál. Betessékelnek. Odabent egy asztal amin egy csonkig égett gyertyát hagytak. Mellette egy hideg étellel teli tányér. Mindent belepett a szürke por.
A többi bútor fehér lepedővel letakarva. Szomorúság telepedett a kis hajlékra.
Vállamra teszik a kezüket. Én becsukom a szememet s elképzelem tisztán.
Szeretettel és élettel töltöm meg a szobákat.
Közben kezük még mindig a vállamon s biztatnak.
Ez a kis házikó a Te otthonod, a Te templomod. Gyújts gyertyát, hadd égjen.
Mondj egy imát Magadért, értük, értünk és érte!
Szeresd magad, becsüld magad.
Az Élet ajándék, tehát élj úgy, hogy minden nap ajándék legyen.
Nehéz utat választottál. Megegyeztünk.
Mi segítségedre voltunk terved megvalósításában.
Még ha fájdalmasan nehéz is volt megélned.
Azok, akikkel találkoztál, szerettél vagy még mindig szeretsz, azok akikben csalódtál vagy fájdalmat okoztak mind-mind segítenek téged. Hidd el!
Az életet nem élni kell. Megélni. Hisz ezért vagy Itt.
Akinek sokat ad a Teremtő, sokat is követel.
Visszakísérnek a függönyig. Mindketten megölelnek.
Megfordulnak és kézen fogva elindulnak visszafelé.
A puha paplan alatt megébredve a lelkem nyugalmat talál.
Gyógyulok. Élek. Szeretek. Tudok. Vagyok.
Velem Vagytok.
A Lányotok vagyok.
Köszönöm.


2014. november